Vonalkód, Pixel és Világadapter

Az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar szerző, Tóth Krisztina a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatta be legújabb, gyermekeknek szóló könyvét, a Felhőmeséket, az Ünnepi Könyvhéten pedig Párducpompa címmel új novellás kötettel jelentkezik. A közel huszonöt díjjal, köztük József Attila-, Márai Sándor- és Bárka-díjjal is kitüntetett költő, író, műfordító verses- és novelláskötetei mellett gyermekkönyvei és a felső tagozatosok számára írt irodalmi tankönyvei is nagyon népszerűek.

Tóth Krisztina, aki szobrászatot, majd irodalmat tanult, és egyetemi évei alatt két évet Párizsban töltött, ahol fordításból tartotta el magát, jelenleg kreatív írásra oktatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit. A költő, író néhány hete a Cziffra Központban beszélt verseiről és novelláiról.

Elmesélte, hogy szívesen olvas apróhirdetéseket, vadászik a mágikus erejű kifejezésekre, mint az ívhegesztő, vízvető vagy a 2016-ban megjelent verseskötet címeként adott világadapter szavakra, kíváncsian hallgatja a személyes sztorikat, foglalkoztatják az emberi játszmák. A világot érzéki módon próbálja megközelíteni, érdekli, mi hogyan készül, izgatja mindaz, ami érzéki részleteket mutat meg a világból, de a mindennapi feladatokban is örömét leli, mert közben nagyon jól tud gondolkodni.

Beszélgetőtársa, Szalagyi Csilla kérdésére válaszolva elmondta, amit diákjainak is sokszor hangsúlyoz: a költőnek nem kell gyártani vagy keresni a vers vagy a novella alapanyagát, mert az a legegyszerűbb hétköznapi mozzanatokban sodródik elé. Kiemelte, hogy nem akkor örül igazán, ha tanítványai gyönyörű szonetteket írnak, hanem amikor egy szabad versnél tudják, hol kell elvágni a sort, mert akkor már biztos, hogy vershallásuk bonyolultabb struktúrákra is képes.

Beszélt a világhírű hálózatkutatóról, Barabási Albert-Lászlóról is, akinek annyira tetszett a Pixel című könyvében kirajzolódó rendszer, hogy New York-i felolvasóestje után meghívta őt egy beszélgetésre a Harvard Egyetem tudósklubjába. Mint mondta, nagy boldogságot jelentett neki, hogy egy struktúrákkal foglalkozó tudós örömmel rácsodálkozik egy irodalmi műben felsejlő hálózatokra.

(Tamás Angéla)