Véletlenül nagyon jól énekel

Nemrég ünnepelte huszonötödik születésnapját az önkormányzat. Ennek alkalmából a Budafok Big Band kíséretével Berki Tamás jazzénekes énekelt, aki a Magyar Jazz Szövetségtől már 2004-ben megkapta az életműdíjat. A magyar jazzélet kiváló képviselője énekesi pályafutását gyerekkori szívbetegségének köszönheti, amikor szülei mindenképpen kedvében akartak járni, és kapott egy gitárt. Első beatzenekarát tizennégy évesen alapította, ehhez csatlakozott négy évvel később az akkor nyolcadikos Vámos Miklós. Gerilla nevű együttesükkel pol-beatet kezdtek játszani, amelynek következményeképpen a ma ismert és elismert írót nem vették fel bölcsésznek, Berki Tamás pedig huszonöt évre tiltólistára került.
1968 körül otthagyta a Műegyetemet, hogy találjon egy olyan helyet, ahol zenét tanulhat, és szinte öt év sem kellett ahhoz, hogy Gonda János meghívja a zenekarába és tanítani a jazz tanszékre. Még ebben az évben elkezdődött gyümölcsöző együttműködése a Benkó Dixieland Banddel, és ez a kapcsolat hosszú éveken át ki is tartott. Ahogy a gitárt, úgy az első sikereit is a véletlennek köszönheti, no meg a hangjának. 1976-ban véletlenül kijutott és megnyerte a Lublini Nemzetközi Ifjúsági Jazzénekes Versenyt, és ’83-ban, szintén véletlenül a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat országos pályázatát. Tizenkilenc évig, amíg a Magyar Művelődési Intézet munkatársa volt, rengeteget dalolt, énekelt mindenkivel, aki számít, ahogy most is.

1997-től éneket tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán. Jövőre lesz hetvenéves, de hangja ma is pontosan olyan egyedülálló, mint amikor a Kossuth Lajos utcai Jazz Galériában énekelt a Shabu-Shabuval. (T.A.)