Ugrás a tartalomra

Szédítő menetelésben a BMTE

2019. december 23. hétfő
Bélteky Róbert a Melbourne Victoryt cserélte fel a feljutásra esélyes BMTE-re
Szédítő menetelésben a BMTE

A Budafok szédítő menetelése nem ért véget. A Promontor utcai gárda vasárnap Szolnokon folytatta győzelmi sorozatát, és biztos feljutó helyen áll a labdarúgó NB II-ben az őszi bő félidő befejezésekor, 21 forduló elteltével. Ebből az alkalomból a mérkőzést a Tisza partján megtekintő tulajdonossal, Bélteky Róberttel beszélgettünk.

Szédítő menetelésben a BMTE

Szédítő menetelésben a BMTEOktóber 20-án, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban balszerencsés körülmények között 2-1-re kikapott a Budafok a labdarúgó NB II éllovasától, az MTK-tól. Akkor kevesen gondolták, hogy 2019-ben ez lesz a piros-feketék utolsó veresége. Pedig így történt. Azóta sorrendben így következtek a bajnoki eredményeink: Vác 2-0, Győr 3-1, Haladás 1-0, Gyirmót 1-1, Vasas 2-0, Siófok 0-0, Szeged 1-0, és most vasárnap idegenben 1-0-s siker a Szolnok ellen. Nyolc meccsen hat győzelem és két döntetlen, 42 ponttal második hely a 46 pontos MTK mögött, nyolc ponttal megelőzve a 34 pontos Csákvárt és Gyirmótot.

A vasárnapi szolnoki győzelem lényege két percben sűrűsödött össze: az 50. percben Horgosi lerántotta a kiugró Kovács Dávidot, a védő a kiállítás sorsára jutott, csapatkapitányunk pedig beverte a 18 méteres szabadrúgást. Az 52. percben Tamás László előbb reklamálásért, majd Kovács buktatásáért kapott sárgát, így ő is mehetett zuhanyozni, és kilenc ember ellen már csak meg kellett őrizni az egygólos előnyt, ami sikerült is. Kovács 12 góljával vezeti a másodosztály góllövőlistáját.

Bélteky Róbert klubtulajdonost a mérkőzés után hívtuk fel.

– Nem mindenki tudja, hogyan is lett ön a BMTE tulajdonosa.

– Ennek már négy és fél éve – kezdte az 55 éve Melbourne-ben született, és ott is élő üzletember. – Akkoriban a legjelentősebb és legismertebb ausztrál futballklub, a Melbourne Victory résztulajdonosa voltam, de eladtam a tulajdonrészemet. Akkor beszélgettünk arról Jakab János barátommal, hogy jó lenne belekezdeni egy klubépítésbe itt Magyarországon. Nem az NB I-ben, hanem kicsit lejjebb, az NB III-ban. És ez a klub a Budafok lett, ahol egykor, a hetvenes évek közepén János is játszott.

– Hogyan ismerkedtek meg?

– Úgy, hogy én kétszer is hoztam Melbourne-ből egy ifjúsági csapatot a felcsúti Puskás-Suzuki Kupára, ott ismerkedtünk meg. Valaha magam is futballoztam, talán nem is rosszul, a legendás Árok Ferenc keze alatt U16-os ausztrál válogatott is voltam. Kevés hozzá hasonló igényes szakemberrel találkoztam, ha két gólt rúgtam, ahelyett, hogy megdicsért volna, a szememre vetette, mi volt azzal a három kihagyott helyzettel! De ez csak tréfa, Feri bácsi volt az ausztrál futball történetének legjobb szövetségi kapitánya. Az 1988-as szöuli olimpián 1-0-ra megvertük Jugoszláviát Frank Farina góljával, ami azért érdekes, mert Feri bácsi újvidéki, mint ahogy az én édesanyám is, illetve az anyu kishegyesi, ami ott van pár kilométerre Újvidéktől! Feri bácsi fantasztikus szakember volt, de szigorú, mindenki félt tőle.

– A BMTE edzője sem rossz, Csizmadia Csabával száguld a csapat, ha nem vigyázunk, még a végén felkerül az NB I-be!

– Imádkozunk, hogy sikerüljön! Amit csak tudok, mindent bedobok a feljutás érdekében. Rajtam nem fog múlni.

– Vett egy nagy levegőt, és belevágott. Azért az NB I nem ugyanaz, mint az NB II…

– Mindenki azt mondja... Bele kell vágni! Az NB III-ban kezdtük, majdnem kiestünk, aztán feljutottunk, de az NB II-ből is majdnem kiestünk, most meg itt vagyunk az NB I kapujában. Még hátravan 16 forduló, az egész tavaszi szezon, nem lesz könnyű. Mi csak előre tekintünk, előre akarunk menni. Óvatosan, lassan, de határozottan. A legfontosabb, hogy rend legyen a pályán belül, de a pályán kívül is. Fel akarunk jutni? Igen, miért is ne?! Nem azért vagyunk az NB II-ben, hogy kiessünk onnan! Aki a sporttal foglalkozik, az mindig nyerni akar.

– Jó negyven éve álmodunk erről. Mármint a Budafok feljutásáról.

– Nagyon boldog lennék, a Budafok és az egyetemes magyar futball miatt is. Egy olyan csapat jutna fel, amely nem pesti mamutklub, de nem is vidéki mamutklub, a főváros és a vidék határán, ahogy a szlogen is mondja, kisváros a nagyvárosban. Ott vagyunk magabiztosan a második helyen, csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e tartani. Szerencsére a riválisok botladoznak, de, ahogy említettem, van még tizenhat meccsünk, és az nem kevés. Ma nem játszottunk jól, de azt mondják, egy bajnokcsapat tud csúnyán is nyerni.

– Jól érzékelem, hogy Csizmadia Csaba kinevezése az edzői posztra tavaly ilyenkor kulcsfontosságú lépés volt?

– Eddig sikeres, és szerintem az is lesz. Ismeri a klubot, ismeri a játékosokat, remekül átlényegült játékosból edzővé – ami pedig nem mindig könnyű –, és nagyszerű a kapcsolata az egykori játékostársaival. Budafokon rend van a csapat körül, a szakmai stábban és a játékoskeretben, ez a sikerek záloga. És anyagilag is stabil a helyzet.

– Ez utóbbiról ön gondoskodik.

– Ez az én feladatom. Nekem van a legkönnyebb dolgom, csak kimegyek a meccsekre.

– No és kinyitja a pénztárcáját…

– Az folyamatosan nyitva van! Ősszel átlagban minden második bajnokira hazautaztam Melbourne-ből, általában összekötöm a kellemeset a hasznossal, Magyarországon és Angliában is vannak üzleti érdekeltségeim, húsz éve van lakásom Budapesten. Kétlaki vagyok, mert bár Melbourne-ben születtem – édesapám 1956-ban emigrált –, Budapest legalább annyira az otthonom.

(Ch. Gáll András)