A Bakosfa Kft. felhívást tett közzé honlapján, amelyre szép számmal jelentkeztek is a munka nélkül maradt vendéglátósok. Bakos Miklós tulajdonos nem tartozik azok közé, akik csak prédikálnak a társadalmi szolidaritás fontosságáról.

„Magam is olvastam a Facebookon azt a felhívást, amelyben sürgős segítséget kérnek a vendéglátósok – mondta lapunknak Bakos Miklós, a Borkő utcai Bakosfa asztalosüzem és barkácsbolt tulajdonosa. – Én nem tartozom azok közé, akik csak siránkoznak, inkább megnéztem, az én területemen hogyan tudnék segíteni a koronavírus-világjárvány következtében munka nélkül maradt pincéreken, cukrászokon, kávézótulajdonosokon. Az jutott eszembe, ha minden működő vállalkozás csak egy vagy két vendéglátóst felvenne valamilyen munkakörbe – én úgy fogalmaztam: „örökbe fogadna” –, az már óriási segítséget jelentene. Megnéztem, hol vannak nekünk olyan munkaköreink, ahol esetleg még egy ember elférne, és bizony találtam ilyeneket. Így most öt embert tudtam felvenni, bár sokkal többen jelentkeztek a honlapunkon közzétett felhívásra.”

Érkeztek szép számmal jelentkezések szakácsoktól, pincérektől, sőt még lemezlovas is írt a Bakosfa címére, azaz a vendéglátó szektor szinte valamennyi szegmenséből érdeklődtek munka után.

„Az egyik fiatalember egy borászati cégnél dolgozott kiszállítóként, most nálam végzi ugyanezt a munkát, ehhez nem kell különösebb szakértelem – folytatta a komoly empátiával rendelkező vállalkozó. – Tény és való, hogy értelemszerűen nem tudtam mindenkit felvenni, viszont mindenkinek válaszoltunk, megtiszteltük őket ezzel a gesztussal. Továbbá mindenkinek leírtuk, hogy milyen munkakörre szeretnénk szerződtetni munkásokat. Ez a kritérium rögtön szelektált is, sokan visszaléptek, de maradtak így is elegen. Továbbá rájöttem, hogy vannak olyan munkakörök, amelyeket eddig nem töltöttem be, de amelyek hozzájárulhatnak a cégünk hatékonyságának, teljesítőképességének és a vevőink elégedettségének növeléséhez.”

Bakos úr azt mondja, az öt vendéglátós szerződtetése nem jelent különösebb anyagi megterhelést a vállalkozásának.

„Egyrészt nyilván nem kapnak horribilis fizetést, ráadásul csak heti három napot dolgoznak. Lapszabász és éllezáró munkakörökbe vettük fel a jelentkezőket. Nagyon érdekes, hogy sokan félnek alkalmazni a vendéglátósokat, valamiért rossz a hírük, de én csak a legjobbakat tudom mondani róluk. Korábbi munkájukból fakadóan képesek rendszerben, csapatban gondolkodni, határidőre, olykor nyomás alatt, tisztelik a főnököt, udvariasak, szóval nincs velük semmi gond. És ők már megszokták, hogy 17 óra nulla perc nulla másodperckor nem szabad letenni a munkát, csak akkor, amikor a rájuk bízott feladatot elvégezték. És az is nagyon fontos, hogy nem szánalomból vettem fel őket, nagyon is szükség van az általuk elvégzett fizikai munkára.”

Természetesen a felvett vendéglátósok is tudják, hogy átmeneti munkáról van szó, hiszen mindenki várja már, hogy egy, két, három, esetleg négy hónap múlva, a pandémia lecsengésével visszaállhatnak eredeti munkakörükbe a vendéglátás újraéledésével.

(Ch. Gáll András)