Olimpikon lehet a budatétényi Csere Gáspár

A budatétényi Csere Gáspár több mint tíz éve a BEAC atlétája, így Budafok-Tétény és Újbuda egyaránt büszke az olimpiai kvótát szerző maratoni futóra. – Ezúton szeretném megköszönni Budafok-Tétény erkölcsi és anyagi támogatását, amely hozzásegített az eredményes versenyzéshez – indította beszélgetésünket a fiatal sportoló, aki gyermekként a Futafokon aratta első győzelmeit.

– Futás közben mire kell leginkább koncentrálnia? 

– Számomra a maratoni futásnál az a legfontosabb, hogy minél tovább kinyújtsam az „utazófázist”, minél később érkezzen el az a pont, ahol már többlet-erőfeszítéseket kell tennem a tempótartáshoz és a táv leküzdéséhez. Ezért arra koncentrálok, hogy nyugodt és takarékos legyen a futómozgásom meg a légzésem, és fejben is tiszta, erős maradjak.

– Szokott sikerülni?

– A tavaszi hamburgi futás során szinte 35 km-ig kitartott ez a jó állapot, most Berlinben viszont nem sikerült ráéreznem a harmóniára, ráadásul sokkal rövidebb ideig, mindössze 17 km-ig tartott a „könnyed lépkedés”. A vártnál nehezebben ment a futás, úgy javítottam 1 percet a legjobb időmön, hogy közben hamarabb fáradtam el, tehát a futás kellemetlen része jóval hosszabbra nyúlt. Életem talán legnagyobb küzdelme volt ez a maraton.

– Ennek ellenére elégedettnek látszik.

– Örülök, mert ezzel az időeredménnyel (2:16:30 – a szerk.) sikerült teljesítenem a Magyarországon is érvényes, hivatalos nemzetközi szintet. A kvalifikációs időszak jövő év júniusa környékén zárul le, akkor hozzák meg a kvóták ügyében a végső döntést. A nőknél kiélezett harc folyik, a férfiaknál viszont szűkebb az élmezőny, ezért kicsi az esélye annak, hogy júniusig három, az enyémnél jobb időeredmény születik. Mindenesetre azért készen állok egy tavaszi futásra is, ha mégis úgy adódna…

– Hogy érzi, hol a helye a versenytársai között?

– Idén egyéni csúcsot futottam félmaratonon (01:04:55, Berlin) és maratonon (02:16:30, Berlin) – mindkettővel magasan vezetem az országos ranglistát. Persze még van két-három futó az országban, akikkel a bajnokságokon számolnom kell, de most a papírforma szerint azért jelentősen elhúztam a többiektől. Az európai ranglistán mindkét időmmel a 60-70. hely környékén mozgok, ami nem rossz, de a következő években szeretnék az első harminc versenyző közé bekerülni.

– Az idei év versenyei közül melyek voltak a legemlékezetesebbek?

– Mindegyik eseménynek más volt a szerepe, jelentősége, és a maga szintjén mindegyiket értékesnek tartom. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen sok sikerrel megáldott ebben az évben. Jeruzsálemben az volt különleges, hogy bár a rajtnál még nem sok esélyt láttam a dobogóra, meglepetésemre mégis felállhattam a második fokára. A berlini félmaraton azért emlékezetes, mert szinte másodpercre pontosan azt az eredményt értem el, amire vágytam, a hamburgi futás pedig minden szempontból kellemes volt. Az Universiadén elért 10. helyezésre azért gondolok szívesen, mert helyezés szempontjából ez idáig a legjobb nemzetközi eredményem, és maga az esemény is egyfajta előolimpiaként hatott. A berlini szintteljesítés pedig leírhatatlan öröm, hiszen az olimpiai részvételt még a sporttól távol álló emberek is méltányolják. (Tamás Angéla)