Mindenki gondnoka

Mondhatnánk, hogy a baj nem jár egyedül, mert Imó halálhírét közvetlenül követte Vizi Jani bácsi halálhíre, aki 83 éves korában, rövid betegség után távozott.

Különösen nehéz azt elfogadni, hogy közvetlen közelünkben ilyen meghatározó egyéniségekkel a múlt egy jelentős emlékét veszítjük el. Vizi Jani volt az a gondnok, aki nemcsak itt lakott a pályán, és nem a sporttelepnek, hanem a BMTE-nek volt a gondnoka, beleértve sok ember, sportoló és a BMTE-hez kötődő, esetenként csak a Sportvendéglőbe látogató számára volt ismert. 

A 80-as évek elejétől több mint 25 éven át gondozta a létesítményt, vitatkozott a jó érdekében mindazokkal, akik rendetlenséget hagytak maguk után a pályán, és néha azon kívül is. Mindig mindenről tudott és mindenben segített, végül is nélkülözhetetlen része volt mindannak, ami a budafoki sportéletet jellemezte. Azt a fajta családias hangulatot, amit egy gondnoktól el lehet várni, azt csak ő tudta megteremteni, melyet jól jelzett az, hogy mindenki becsülte a cég vezérigazgatójától a mérkőzéseken sípot fújó bírókig, mert mindig, minden helyzetben volt megoldása az éppen felmerült problémára. 

Mára megváltozott a világ. A kézi kasza helyett a gépek világa uralja a pályák állapotát, de valahol hiányzik az a rend, és főként az a szellemiség, amit ő gondnokként képviselt. Akaratlanul is keressük azt a szellemiséget, amit ránk hagyott, de ebben csak odáig jutunk, hogy emlékét örökké őrizzük.