Mikor vált hivatalosan várossá Budafok?

1739 nyarán mintegy 320 fő megalapította a Duna jobb partján, Buda déli szomszédságában Promontorium zsellérközséget. Az alapítók közül bárki is alig sejthette, hogy a település, mely 1886-ban felvette a Budafok nevet, az alapítástól eltelt 187 évvel később városi rangra emelkedik. Ez éppen 100 évvel ezelőtt történt.

Amikor az akkori Bethlen-kormány belügyminisztere, Rakovszky Iván 1926. január 26-án megjelent rendelete alapján Budafokot „rendezett tanácsú” várossá nyilvánította, tulajdonképpen már várható volt ez a lépés. A várossá válás dédelgetett álma már az 1890-es évek második felében felmerült, de a kérdés komolyan először 1920-ban vetődött fel. Ekkor a községi képviselő-testület vitájában még az ellenzék volt többségben, azzal érvelve, hogy a városi státusz magasabb adókat és ezzel költségvetési hiányt fog okozni. Az ellenzéki képviselők az évek során fokozatosan háttérbe szorultak. Ennek is tudható be, hogy 1923-ban döntés született a település teljes új kataszteri felmérésére, valamint ezzel összefüggésben egy városrendezési terv előkészítésére. A munka elkészült, és 1927-ben megjelent a Szesztay-féle, igen precíz térkép. Ezen a térképen Budafokot 4 kerületre osztották. I. kerület: belterület: Borhegy (Steinbruch), Verebes (Spatzendörfl), külterületi részek: Naprét (Breinacker, Fuchsgang, Plattenstein), Kölesföld (Breinacker [egy része], gyármező (Untere Donauried), Háros. II. kerület: Belváros (Baross liget tér – mai Városház tér és környéke), Saskő (Adlerstein), Olajhegy (Öhlberg), külterület: Rókales (Fuchsgang egy része). III. kerület: belterület: Újlak (Neuhausel, a mai Anna utca és környéke), Udvarhegy (Hofried), külterület: Rózsavölgy (Sauwinkel), Sashegy (Adlerberg), Óhegy (Grosshut, Altgebirg), Kereszthegy (Kreutzberg), Vöröskút (Herrschafstried, Rother Brunne). IV. kerület: belterület: Újlak és Rózsavölgy egy része, külterület: Táborrét (Feldried), Nyilas (Monuli), Horogszeg (Zimmerhacken), Kelenörs (Turpische Scharfeseck). Megjegyzendő, hogy a IV. kerület: Erdőhegy (Waldlerberg), Kőmál (Neugebirg) 1950. január 1-jétől teljes egészében a XI. kerület része lett.

Az 1886. évi filoxéravészt követő 40 évben Budafok külső és belső képe, gazdasági, szellemi élete óriási változáson ment át. A város hajdani lakossága elvesztette egyöntetűségét. Míg a filoxéravész idejében tulajdonképpen a lakosság döntő többsége német ajkú volt, addig 1926-ban már a magyarság létszáma dominált. A szőlők helyét a fővárosból kiszoruló gyárak, műhelyek veszik át, valamint a kipusztult szőlők helyén a gyümölcstermesztés, jellemzően a csonthéjasok, elsősorban az őszibarackosok telepítése került előtérbe. Igen sok egykori szőlősgazda a budafoki pincékben rohamosan megtelepedő borászati vállalatok alkalmazásába került, de jelentős számuk az iparban, így a gyárakban talál munkát. Így a zománcgyár már több mint 550, a posztógyár 190, a szeszgyár 100, a gyufagyár 110 munkást, a Haggenmacher sörgyár is több mint 100 dolgozót foglalkoztatott.

Kellett is ez, hiszen a várossá váláskor, 1926 januárjában a város lélekszáma 15 453 fő volt.

A várossá válással két nagy gondot hoz magával a település. Az egyik a barlanglakások problémája, a másik pedig, hogy egy város kritériuma, hogy legyen középiskolája. Az elsőre a város már 1927-ben lépett, de a 36 városi kislakás megépítése a barlanglakások problémáját nem oldhatta meg. Ez csak az 1960-as évek második felében valósult meg. Gimnáziuma pedig 1937-ben létesült a városnak.

A tárgyévben ennek az évszázadnak jelentősebb eseményeiről szól ez a sorozat.

Garbóci László