Örömforrás és kikapcsolódás

A Kerület napján Mihalik Sándor-díjjal jutalmazták Szabó János zenepedagógus kiváló munkáját. A Budafok-tétényi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola és Általános Iskola tanára több mint harminc éve neveli a kerületi gyerekeket a zene szeretetére, trombitálni, illetve furulyázni tanítja a növendékeket, és a közös muzsikálás szépségébe is beavatja tanítványait. Az Év pedagógusával a zenetanulásról, a szakmai irányításról és kedvteléseiről beszélgettünk.

– Mennyire befolyásolja a gyerekek pályaválasztását egy jó zenetanár?

– Kétéves korom óta a kerületben élek, zeneiskolába is itt jártam. A Magyar Állami Operaház egykori trombitásától, Kucsera Jenő tanár úrtól tanultam trombitálni, az ő személye meghatározó jelentőségű volt számomra. Tehetségesnek tartott, bízott bennem, én pedig szinte vakon követtem az utasításait és elfogadtam a tanácsait. A Győri Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet budapesti tagozatán szereztem trombitatanári diplomát. A furulyaoktatással később kezdtem el foglalkozni, ehhez a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szereztem szakképesítést. Már végzős koromban taníthattam a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában, és egy kisebb kitérőt leszámítva folyamatosan itt tanítok a mai napig, de emellett heti néhány órában Érden is oktatok.

– Az iskolában a fuvolától az oboáig, a kürttől a harsonán át a tubáig vagy a klarinéttól a szaxofonig számos fúvós hangszeren tanulhatnak a gyerekek. A tanszak vezetőjeként milyen feladatokat kell ellátnia?

– Kiváló kollégákkal dolgozom, a szakmáját mindegyikük tudja, így elsősorban a kommunikáció, a munka összehangolása, illetve a közösségi élet szervezése hárul rám. Diákjaink nagyon szép versenyeredményeket érnek el, és közülük többen zenei pályán tanulnak tovább. A fúvós zeneirodalomban kevés a szóló darab, ezért nálunk már a tanulmányok elején „kamaráznak” a növendékek. Eleinte zongorakísérettel, később más hangszercsoportokat bevonva ismerkednek meg a közös muzsikálás örömével.

– Fontosnak tartja az együttes zenélést?

– Ez magasabb szintje a muzsikálásnak. Az egyéni hangszertanulás végkifejlete, ha az ember már a társas zenélésben is részt tud venni. Egy hangszeresnek nagyszerű lehetőség a kamarazenélés, és a képzésben is új teret nyit. Nekem is kellemes kikapcsolódás, hogy a Budafok Big Bandben fújhatok, sőt pár hónapja nagy élvezettel trombitálok egy Madness együttes számait játszó, amatőr 
csapatban is.

(Tamás Angéla)