Mester és tanítványa már az égi vizeken

Ludasi bő tizenkét évvel élte túl tanítványát. Nem tudjuk igazán, milyen volt számára ez a tucatnyi esztendő, de többször is beszélt arról, többek között a Városházi Híradónak is, hogy 2008. július 15., Kolo halála óta már semmi sem volt ugyanolyan, mint azelőtt. „Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe Gyuri... ott van a Csepel vízitelepén a kopjafája, a bronzszobor a csepeli sétányon, nekem olyan, mintha el sem ment volna. Betölthetetlen űrt hagyott maga után”, nyilatkozta Ludasi lapunknak Kolonics György halálának tizedik évfordulóján.

Tény és való, a magyar sport történetének egyik legemblematikusabb edző-tanítvány kapcsolata volt az övék.

„A budafoki vasútállomással szemben, az egykori Kutya-villánál volt a Spartacus vízitelepe, Kolo ott kezdett kenuzni, 15 éves volt 1987 őszén, amikor a kezeim közé került – idézte fel egy alkalommal a több mint három évtizede történteket Ludasi. – Ügyes, jó mozgású srác volt, kikerült az utolsó IBV-re 1989-ben, Pitestibe, dobogóra is állt. Nem volt koraérett fiú, viszonylag kistermetű, őrzök egy fotót, amelyen a két óriás, Pálizs Attila és Szabó Attila között áll, mert, ugye, ő győzött a nagyfiúk előtt... Mint ahogy Atlantában Horváth Csabával és Sydneyben egyéniben is.”

A budafoki évek után Ludasi és Kolonics is Csepelre került, és innen már haláláig nem igazolt el. Egyikük sem.

A kemény, szigorú, sokak számára mogorvának tűnő Ludasi neve pályafutása során mindössze két klubbal fonódott össze, a Budapesti Spartacuséval és a Csepelével. Budafoki gyerekként egy barátja biztatására kezdett kenuzni a Sparinál 1966-ben. Sportolói karrierjét megtörte, hogy 19 évesen besorozták. Leszerelése után már hiába térdelt vissza a kenuba, a két év kihagyást saját bevallása szerint már nem tudta bepótolni. Így 27 évesen edzőnek állt.

Második – az elsőnél összehasonlíthatatlanul sikeresebb – karrierje 1979-ben indult, szintén a Spartacusnál, ahol 50-60 gyerekkel kezdett el foglalkozni. 1989-ig dolgozott a klubnál, akkor Péhl Józsefnek, a legendás Jokkának köszönhetően került Csepelre, ahová követte őt két tanítványa, a később világbajnoki címet szerző Szuszkó László és az akkor még alig 16 éves Kolonics György is, akinek több mint két évtizeden keresztül vezette az edzéseit. A két kiemelkedő siker a Kolonics, Horváth páros atlantai olimpiai győzelme volt C-2 500 méteren, majd Kolo sydney-i diadala egyes kenuban.

Szeretett tanítványa halála után néhány héttel következett a pekingi olimpia, amelyen Kolo megszokott párja, Kozmann György a fiatal Kiss Tamással ült egy hajóba, és hatalmas meglepetésre olimpiai bronzérem lett az alkalmi páros jutalma. Bár Kolonics kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok volt, sokan ezt a pekingi bronzérmet tartják a mesteredző legnagyobb szakmai sikerének.

Ludasi Róbertet a csepeli klub és a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) saját halottjának tekinti.

Ch. Gáll András

Fotó: Mandiner