'Merj nagyot álmodni s feledni minden bajodat!'
Veres Gréta a Magyar Diáksport Szövetség gyermek atlétikai válogatott tagjaként utazott szeptember 4-én Varsóba, ahol részt vett – ezzel képviselve országunkat – a 2004-es születésű lányok 60 méteres síkfutásán. Hét ország versenyzett: a magyar, lengyel, szlovák, észt, lett, litván és orosz atlétáké volt a stadion.
– Hogy sikerült a verseny, milyen eredményt értél el?
– Ezüstéremmel zártam a futamot egy erős mezőnyben. Nagyon örülök a második helynek, úgy érzem, mindent beleadtam, elégedett vagyok az eredménnyel. A magyar csapat a dobogó legfelső fokára állhatott ismét, és elhoztuk a győztesnek járó hatalmas kupát!
– Sokféle sportot kipróbáltál már, miért az atlétikát választottad fő tevékenységednek?
– Az aktív mozgás már gyerekkorom óta bennem volt, de miután kisiskolásként többször megnyertem a Futafokot, majd más kerületi és megyei versenyen is sikereket értem el, az anyukámmal ellátogattunk a budaörsi egyesületbe. Már az első pillanatban annyira megtetszett az edzés, hogy ott ragadtam. Akkortól kezdtem el komolyabban foglalkozni a távolugrással, kislabdahajítással, gátfutással…
– A Budaörsi Diáksport Egyesületnél edzel, ahol a trénereidnek és a kitartó kemény munkának köszönhetően jönnek az eredmények. Milyenek az edzők és a csapat?
– Egy szóval: fantasztikusak! Fazekas Bea és Egri Gyula foglalkozik velem már közel három éve. Ők tanítottak meg mindenre, főleg nekik köszönhetem ezeket az eredményeket. A csapat pedig egyre jobb, most, hogy tavasztól a nagyok között edzek.
– A rengeteg edzés mellett a Nádasdy iskola Csilingelő kórusában is énekelsz, miért fontos neked az ének, és hogy van időd még néptáncórákra is járni és teniszezni?
– Két és fél évig jártam néptáncra, de sajnos szeptembertől már le kellett mondanunk róla, mert idén már nem tudom összeegyeztetni a sportolással. Az iskolai kórusnak viszont továbbra is a tagja vagyok. Nagyon szeretek énekelni, a zene mindig jókedvre derít. A teniszezést sem hagyom abba, ez nálunk családi sport.
– Édesanyádtól hallottam, hogy 2,5 éves korodban diagnosztizálták nálad a lisztérzékenységet. Mit tanácsolnál a hozzád hasonló fiataloknak?
– Egy betegség (hiszen ez is az) nem lehet akadály, hogy aktívan sportolj és jól érezd magad! Sőt, néha a verseny, az eredmény és a csapat segítenek abban, hogy ne érezd magad emiatt gyengébbnek, vagy másnak. Azt tanácsolhatom, hogy merjenek nagyot álmodni, és akkor elfelejtik minden bajukat!
Viszkocsil Dóra
Kapcsolódó anyagok:
