Ugrás a tartalomra

Kerületi gyerekek a diadalon

2022. június 27. hétfő
Budafoki kisiskolások is szurkoltak a Puskás Arénában a magyar–angolon
Kerületi gyerekek a diadalon

Ha csak szegről-végről, de Budafoknak is volt köze a szombaton a Puskás Arénában Anglia fölött aratott bravúros, 1-0-s győzelemhez a labdarúgó Nemzetek Ligája nyitányán. A Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola egyik ötödikes osztályából Lászlóné Szanda Judit osztályfőnök vezetésével hét gyerek, továbbá három hetedik osztályos diák ott volt a nézőtéren, nem beszélve a BMTE fiataljairól. És a tanárnő elcsukló hangon ecsetelte, hogy nemcsak a kissrácok, hanem ő maga is életre szóló élménnyel lett gazdagabb.

Utólag már azt kell mondanunk, hogy hálásak lehetünk az Európai Labdarúgó Szövetségnek, amiért a tavaly nyári Európa-bajnokság budapesti meccsein tapasztaltak miatt egy tétmeccsre zárt kapussá nyilvánította a Puskás Arénát. Így ugyanis 35 ezer tizennégy éven aluli kissrác besétálhatott a stadionba ezen a jogi kiskapun, amit egyébként – és erre legyünk büszkék! – Csányi Sándor, az MLSZ elnöke nyitott ki, mint az UEFA végrehajtó bizottságának tagja.

A lurkók fantasztikus hangulatot teremtettek az arénában, és dagad a keblünk, amikor leírjuk, hogy a Kossuth suli és a BMTE növendékei is ott voltak a nézőtéren.
A kossuthosokat Lászlóné Szanda Judit osztályfőnök vezette – heten az ő osztályából, ötödikesek, plusz három testvér a hetedikből –, és ahogy megtudtuk tőle, az élmény megfizethetetlen volt.

„A gyerekeknek és nekem is, pedig nem vagyok egy rendszeres meccsre járó – mondta a tanárnő, aki jó tíz évvel ezelőtt két lányomat, Annát és Enikőt is tanította történelemre. – Korábban voltam én már futballmeccsen, de ez az angolok elleni mérkőzés, és főleg az, hogy győztünk is 1-0-ra, különleges emlék marad számomra. A gyerekek pedig alig bírtak magukkal, együtt éltek a találkozó minden rezdülésével, látszott rajtuk, hogy értik a futballt, a vérükben van ez a játék.”

A kossuthos gyerekeken kívül a BMTE is képviseltette magát 14 éven aluli növendékekkel, szóval, Budafok jelentős erőkkel segítette hozzá Marco Rossi válogatottját a hihetetlen győzelemhez. Amire pontosan hatvan éve nem voltunk képesek az angolok ellen, akkor, 1962. május 31-én Rancaguában Tichy Lajos és Albert Flórián góljával Ron Flowersé ellenében 2-1-re vertük a sportág feltalálóit a chilei világbajnokságon. Azóta csak vereségek és döntetlenek, legutóbb tavaly egy 1-1 a Wembley-ben vb-selejtezőn. Akkor is tizenegyesből szereztük a gólt, most is, csak tavaly ősszel Sallai Roland, most pedig Szoboszlai Dominik értékesítette a büntetőt.

A csodálatos diadal másnapján beszélgettünk Marco Rossi szövetségi kapitánnyal, akit reggel fél kilenckor hívtam fel, persze előtte udvariasságból küldtem egy sms-t: „Már ébren van?” Azonnal jött a válasz: „Nyilván!”

Rossi azonnal elhárította a gratulációmat legendás szerénységével („Ne nekem gratuláljon, a játékosokat illeti a dicséret”), majd arról beszélt, hogy szinte valamennyi játékosunk remekelt.

„Szoboszlai meccsről meccsre jobban játszik, gürcöl, odateszi magát, nem lehet panasz a mentalitására.” Amikor felvetettem neki, hogy csoportelsőként utazunk Cesenába az olaszok elleni, keddi meccsre – amelyre lapzártánk után került sor –, csak mosolygott. „Ne higgye, hogy ott mi leszünk az esélyesek, Mancini újjáalakítja a válogatottját az argentinoktól elszenvedett 3-0-s vereség után. Látja, a németekkel 1-1-et játszottak!”

Persze azért nem volt tilos örülni, sőt, lelkendezni a fantasztikus 1-0 után, amely Rossi csaknem négy éve tartó országlásának a legfényesebb sikere a friss vb-ezüstérmes Horvátország felett aratott 2-1-es győzelem mellett-előtt.

Ch. Gáll András