Folytatódott jubileumi helytörténeti cikksorozatunk
Közlekedéstörténeti sorozatunk második felében az iparvágányokról, valamint a HÉV átszervezéséről és az azt követő 43-as villamos történetéről lesz szó.
Az iparosodás és a gyárak megjelenése Budafokon a termékek szállítását fontos feladattá tette. Természetesen a dunai hajózás már régóta használt szállítási útvonal volt, de a kötött pálya bevonása is lehetővé vált a XIX–XX. század folyamán. A Budafokot átszelő HÉV vágányáról iparvágányok is leágaztak, ezek közül a Haggenmacher Sörgyár felé irányuló leágazásról lesz szó bővebben. A gyár több lépcsőben esett át modernizálási folyamatokon, amelyek közül az egyik fontos lépcső a szállítás korszerűsítése volt. A HÉV-vágányról leágazva a sörgyár udvarára vezették be a síneket. A sínekből ma már semmi nem látszik, de egy-két árulkodó jele megmaradt az egykori vágányoknak: a sínek a felső udvarra felvezető út bal oldalán, az egykori malátaszárító oldalánál. Az udvarra beérkező vágányt nem lehetett úgy kialakítani, hogy megfelelő ívben kanyarodjon, ezért fordítótárcsára volt szükség. Erről a tárcsáról kétfelé lehetett haladni. A sörgyárral szemben állva bal kézre található udvaron több váltóval ellátott rendezőállomást alakítottak ki. Jobbra pedig, széles ívben kanyarodva, egy rakodóhoz érhettek be a kocsik.
Visszatérve a HÉV történetéhez, 1917–1949 között a Budapesti Helyiérdekű Vasutak (BHÉV) volt a vonal üzemeltetője. 1949-ben megalakult a Fővárosi Helyiérdekű Vasút Közösségi Vállalat (FHVKV), 1950-ben pedig Budafokot három másik kistelepüléssel együtt Budapesthez csatolták. Ennek következtében az üzemeltetést a Fővárosi Helyiérdekű Villamosvasút (FHÉV) vette át. 1963. január 1-je változást hozott a HÉV-vonalak történetében, amely a Nagytétényig közlekedő N jelű járatot is érintette. A korábban több pesti vonalon megjelenő 43-as viszonylatjelzést kapta meg a budafoki HÉV, és hamarosan betétjárat is indult 43A jelzéssel Budatétény Kultúrpark és Nagytétény között. 1968-tól a 43-as villamosjáratok üzemeltetője a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) lett. 1972 decemberében a vonalat újabb átszervezés érintette: a 43-as és a 43A villamosok végállomása Budafok, Varga Jenő tér lett, de éjszakai járatként megmaradt a régi útvonal a Móricz Zsigmond körtér és Nagytétény között.
1983. november 30-án járt utoljára a 43-as járat, amelynek közlekedése jelenleg „ideiglenesen” szünetel. Valójában azonban a Városház téri végállomás után a síneket betemették vagy felszedték, a felsővezetékeket megszüntették. Ezzel gyakorlatilag megszűnt Budapest utolsó olyan villamosvonala, amely egy jelentős szakaszon, Budatétény és Nagytétény között egy vágányon közlekedett. A váltást egy bottal oldották meg a villamosvezetők, így csak az a villamos indulhatott el a pályán, amelyiknél ott volt a váltóbot. A vonalat még működése alatt kiváltani igyekezett a 3-as buszcsalád.
Habár sokan nosztalgiával emlékeznek vissza a villamosjáratra, a vágányok korszerűsítése elmaradt a beszüntetés előtti és az azt követő években. Felmerült a járat újraindítása is, de még a Budatétényben épült Campona bevásárlóközpont miatt sem történt meg a 43-as felélesztése. Az utolsó évtizedekben 1900-as ikerkocsik, majd pedig 1000-es szólókocsik jártak a 43-as vonalán. Nosztalgiajáratként még fel-felbukkan a 43-as villamos, legutóbb például 2024 szeptemberében, amikor a pezsgő- és borfesztivál ideje alatt közlekedéstörténeti emlékkiállítást rendeztek.
Gyönki Viktória történész, muzeológus
