Az első állomás „Erdély kapuja”, az I. László király alapította Nagyvárad volt. A város a Sebes-Körös két partján 126 m magasságban fekszik. Megismerkedtünk történelmével és irodalmi vonatkozásaival is. Utunk Királyhágóra vezetett tovább, megnéztük a történelmi Erdély határát. Kalotaszeg felé áthaladtunk Csucsán, és Adyra emlékeztünk. Kalotaszeg fővárosa Bánffyhunyad, főterén egy XVI. században gót stílusban épült református templom áll. A templom eredetileg erődtemplom volt, többször átépítették, végül népi stílusú festett kazettás famennyezetet kapott. Gyönyörűen faragott kő szószéke a XVIII. századból származik. (Sipos Dávid szobrászművész alkotása.) Petőfi Erdélyi hadsereg című verse itt született – tudtuk meg a helyi kántortól, aki megtanította nekünk az Áldjon meg az Úr című dalt. Innen Kolozs megye székhelyére, Kolozsvárra mentünk. Itt született Mátyás király. Megnéztük szülőházát és a gótikus stílusban épült Szent Mihály templomot, ahol keresztelték. Az épület több nevezetes történelmi eseménynek volt színhelye, például itt választották meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet. A templom előtt áll Mátyás király lovasszobra, Fadrusz János alkotása. A szobor talapzatán latin felirat őrzi a király nevét. Tisztelettel emlékeztünk meg nagyjainkról a Házsongárdi temetőben. Dsida Jenő, Kós Károly és Apáczai Csere János sírjára csokrot helyeztünk. Ápriliy Lajos verse jutott eszembe:

                                                                       „A tavasz jött a parttalan időben
                                                                       s megállt a házsongárdi temetőben.”

                                                                      (Tavasz a házsongárdi temetőben)

Sok híres egyetemi tanár, tudós, író, költő, művész és politikus nyugszik itt. Ezen a napon az utolsó program a Farkas utcai református templom megtekintése volt. Mátyás saját költségén építtette fel gótikus stílusban. A templom eredetileg katolikus volt, a reformáció idején került a reformátusok birtokába. Élményekben gazdagon érkeztünk meg szálláshelyünkre, Székelyszentlélekre, ahol kifejezetten barátságosan fogadtak bennünket.

A második napi programunk a parajdi sóbányában kezdődött. Egy helyi busszal mentünk a sótömbbe vájt alagúton a bejáratig. Igazi gyerekbarát helyen találtuk magunkat. A bányában játszótér, múzeum és kápolna is van. Mindenki kiválaszthatta a kedvére való helyet. Nehéz elképzelni, hogy mindez egy 1,2 x 1,4 km-es sótömbben van. Levegője gyógyhatású, sokan ezért látogatják.

A sóbánya fölött magasodik a parajdi sószikla, egyedülálló látvány az eróziótól barázdált hatalmas sószirt. Korondtól Szovátáig húzódik a sóvidék. Szováta híres fürdőhely a Mezőhavas alján. Sétáltunk a Medve-tó partján,és csak segítséggel jöttünk rá, hogy a tó az alakjáról kapta a nevét. Ezen  a vidéken már a rómaiak is sót bányásztak. A szovátai fürdőnek öt sós tava van. Az említetten kívül a Mogyorósi-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. A fürdőhelyen gyógyforrások is vannak. Hangulatos sétát tettünk ezen a környéken. Örömmel nézelődtünk Korondon, nagyon híres a fazekasságáról. A községben faragott székelykapuk is láthatók. Korond után leereszkedtünk a Fehér-Nyikó völgyébe, Farkaslakára. Megemlékeztünk Tamási Áronról, a híres íróról, akit végrendelete szerint két cserfa közé temettek. Tamási Áron sírja után a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírját is meglátogattuk Szejkefürdőn. Orbán Balázs hatkötetes leírást készített Székelyföldről. Az emlékmű egy kis dombon áll, amit székelykapukon keresztül lehetett megközelíteni. 2018-ban állították az utolsót a 20. unitárius találkozó emlékére.

Ezen a napon Székelyudvarhelyre is ellátogattunk. A város központja a Főtér, ahol híres emberek szobrait néztük meg. Láthattunk egy kiállítást a holocaust áldozatairól.

Kirándulásunk harmadik napján a katolikusok fő zarándokhelyére, Csíksomlyóra mentünk. Megnéztük a híres Máris-szobrot, a barokk stílusban épült templomban. Sok hálaadó tábla tanúskodik a csodás gyógyulásokról. A szobrot most először mozdították el a helyéről a pápa tiszteletére. Mi még az eredeti helyén láthattuk.

A Csíki-medencén átfolyik az Olt folyó. A Maros és az Olt legendáját Benedek Elek egy nagyon kedves mesében írta meg. Idegenvezetőnk felolvasta nekünk, ezzel is gazdagította élményeinket. A természet lenyűgöző szépségét a Nagyhagymás-hegységben található Gyilkos-tónál és a Békás-szorosban tett séta közben tapasztalhattuk meg. Meghallgattuk a tó keletkezéséről szóló legendát, és megtudtuk, hogy a tó a sok hordalék miatt nemsokára el fog tűnni.

A kis gyalogtúra után Gyergyószentmiklósra mentünk, ahol megtekintettük az örmény katolikus templomot. Megcsodáltuk a három barokk oltárt. Itt láthatók Székelyföld leghíresebb papi ruhái. Megnézhettük a Márton Áron püspökké szentelésének 80. évfordulójára rendezett kiállítást. Mielőtt a szálláshelyre értünk, megálltunk a Zetelaki víztározónál. A környező patakok vizét itt gyűjtik össze. Olyan, mint egy természetes tó, akár nyaralóhely is lehetne.

Az utolsó nap hazafelé indultunk, de többször is megálltunk. Fehéregyházán megnéztük a Petőfi emlékművet, Segesváron sétáltunk a várnegyedben, ahol egy Petőfi-szobor látható. Marosvásárhelyen is kiszálltunk az autóbuszból, megcsodáltuk a szecessziós épületeket. A legszebb a Kultúrpalota, ami a Lechner-féle építészeti irányzat szellemében épült. A város igazi kulturális központ, híres az orvosi egyeteme is. A lakosság 60 %-magyar.

Hosszú, fáradtságos út vezetett hazáig, de nem éreztük. Olyan volt, mintha nem is külföldön jártunk volna. A közös történelmünk, kultúránk és anyanyelvünk összeköt bennünket. Megtapasztaltuk, hogy - „Dunának, Oltnak egy a hangja” – ahogy Ady Endre is megfogalmazta.

Kimondhatjuk, hogy Erdélyország nagy ország és Erdélyország szép ország. 

A Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskola beszámolója.

Fotó: Határtalanul! program