Ugrás a tartalomra

A zöldek örökös elnöke

2019. szeptember 18. szerda
Dr. Bálint Béla-díjat vehetett át a Kerület napján Kékesi Olga
A zöldek örökös elnöke

Kékesi Olga évtizedeken keresztül fáradozott kerületünk közegészségügyének és a lakosság egészségi állapotának javításán. A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület örökös alelnöke körzeti orvosként figyelt fel és később kutatási eredményeivel igazolta a kerületi környezetszennyezésekkel összefüggésbe hozható megbetegedéseket.

A nyugalmazott belgyógyász, aki nyugdíjba vonulása után a Reménysugár Habilitációs Intézetben üzemorvosként, illetve a súlyosan fogyatékos gyermekek kezelőorvosaként is dolgozott, Dr. Bálint Béla-díjat vehetett át a Kerület napján.
– Nagyon örülök ennek a kitüntetésnek, mert a kezdet kezdetén Bálint doktor volt az egyik példaképem. Nagyszerű orvosnak ismertem, aki majd ötven éven át éjjel-nappal gyógyított Nagytétényben – mondta lapunknak Kékesi Olga, aki a mai napig tagja a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének és a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének.
– Milyen emlékeket őriz a körzetében eltöltött időszakról?
– 1968-tól tizenhét éven át dolgoztam körzeti orvosként Rózsavölgyben, ahol a rendelési időben gyakran negyven-hatvan beteget láttam el. Feltűnt, hogy a Kőérberki patak mentén lakók körében halmozottan fordulnak elő a daganatos megbetegedések. Kerestük, majd felismertük ennek vélhető okát. A patak a környező települések vízgyűjtőjeként funkcionált, és ezekről a területekről sokféle és rengeteg mérgező szennyeződés került a vízbe. A talajvízből a rákkeltő anyagok felszívódtak és bekerültek az ott termesztett gyümölcsökbe, zöldségekbe, ezáltal a többi élő szervezetbe is. Megállapításaimat a kis területen, kis közösségben előforduló daganatos halmozódásról közölte a Medicus Universalis 1982-ben. Ezért a munkámért Nívódíjat, az idős betegekkel való bánásmódért pedig Madzsar József-díjat kaptam.
– Közel egy évtizedig különböző intézetek munkatársa volt. Mivel foglalkozott akkoriban?
– Rózsavölgyből az Országos Közegészségügyi Intézetbe hívtak. Először a budafoki Tüdőgondozóból kaptunk lakossági adatokat (kor, nem, lakhely), majd a XXII. kerületi Tanácstól kapott halotti anyakönyvekből összegyűjtöttem a daganatos betegségben elhunytakat, és az adatokat feldolgoztuk, majd összehasonlítottuk az Országos Statisztikai Hivatal adataival. Ennek segítségével elkészítettük a helyi lakosság daganatos halálozási térképét. Ezután rövid ideig az Országos Egészségnevelési Intézetben, majd az Országos Orvosszakértői Intézetben dolgoztam, ahol a munkaképesség-csökkenések elbírálásával foglalkoztam. Igyekeztem eredményesen képviselni a betegek érdekeit, és néha sikerült is. 1992-ben innen mentem nyugdíjba több mint negyven év munkában eltöltött évvel a hátam mögött, tizenegyezer forintos nyugdíjjal. A létminimum akkor kilencezer forint volt.
– A kerületünkbe szállított gázgyári salak és iszap, valamint a gyárak, különösen a Metallochemia, rendkívül nagy szennyeződést, ezáltal sok esetben maradandó egészségkárosodást okoztak. Ezek megszüntetésében is oroszlánrészt vállalt.
– Az egyik szennyezett terület a Metallochemia volt. A problémákra a gyár üzemorvosa, Bodó Borbála is felfigyelt. Kirobbant két ólombotrány, 1966-ban és 1977-ben. Az 1980-as évek végén megalakítottuk a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesületet és a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületében a Daganat Epidemiológiai Munkacsoportot. Az egyik legfontosabb feladat a gyár felszámolása és a talajcsere volt. A lakossági felháborodás következtében ez el is indult. A teljes rehabilitáció 2007-ben fejeződött be. A 60-as években nagyjából 16-17 ezer tonnányi gázgyári salakkal és gáztisztító masszával töltötték fel Budatétényben a Halk utcai barlanglakásokat. Az évek alatt a nehézfémeket, cianidokat, szulfidokat és az égésből származó rákkeltő anyagokat kioldotta az eső. Ezzel összefüggésbe hozható, hogy a salaklerakat környékén gyakrabban fordult elő daganatos megbetegedés, mint az országos átlag, hogy az újszülöttek egyharmada koraszülött volt, és sokuk születési rendellenességgel jött a világra. 2004-ben sikerült megoldani a terület tehermentesítését, és most tiszta a talaj. (Tamás Angéla)