Boldog születésnapot, Esterházy Márton!

Esterházy Márton, a Budafoki MTE 114 éves történelmének egyik leghíresebb labdarúgója csütörtökön töltötte be a hetven esztendőt. A 29-szeres válogatott klasszis, aki, ha úgy tetszik, Varga Barnabás előhírnöke volt az AEK Athén csapatánál, az 1976–1977-es szezont a Budafoki MTE együttesében töltötte. Nem tétlenkedett ekkoriban sem: 32 gólt szerzett. Élete talán legkellemesebb idényéről mesélt a Városházi Híradó olvasóinak.

– 1975 októberében igazoltam Budafokra – kezdte a fiatalos hetvenes, miután felköszöntöttük. – Azaz akkor még nem tudtak leigazolni, de erről picit később. A III. kerületi TVE-ben játszottam, ott 10 meccsen rúgtam 25 gólt, sokan kerestek, az NB I-ből is. Edzők, intézők, sportvezetők jártak a kerület meccseire. Egy legenda, Mészöly Kálmán volt akkoriban a Budafok edzője, és miután beszélgettem vele, eldöntöttem, hogy Budafokra igazolok – még úgy is, hogy ki kellett várnom fél évet, mert a kerület nem írta alá az átigazolólapot, ezért nem is játszhattam a bajnoki meccseken áprilisig. Végigcsináltam a téli alapozást, játszottam barátságos felkészülési meccseken, de csak 1976 áprilisában játszhattam az első bajnoki meccsemet a BMTE-ben.

Sok felejthetetlen mérkőzésen játszott budafoki színekben a csatár, akkoriban nagyon erős volt az NB II. Olyan csapatokkal játszottak ott, mint a Debrecen, a Pécs, a Dunaújváros, a BVSC, a Székesfehérvári MÁV Előre vagy a Ganz Mávag. A hazai mérkőzéseken olykor 4-5 ezer néző volt.

– Az egyik kedvenc mérkőzésem a BVSC ellen volt a Promontor utcában, 1976-ban – folytatta az emlékezést Esterházy Márton. – Egész héten ment a Népsportban az üzengetés, Mezey György, a BVSC edzője fogadkozott, hogy majd jól elverik a „nyugdíjas” Budafokot, tudniillik volt néhány tapasztalt játékosunk, Noskó Ernő, Kapitány Sanyi, Vizi Sanyi, Jakab János, a Jaksi, a jelenlegi tiszteletbeli elnök, de ők inkább voltak remek, rutinos labdarúgók, mintsem „nyuggerek”. Őket egészítettük ki mi, a fiatalok, a húszévesek: Tóth Pista, Králik Norbi és jómagam. Aztán eljött a vasárnap, és jól elvertük a nagyképű, minket lenéző BVSC-t. Dobesch Gyula, az edzőnk a másnapi Népsportban nem hagyta ki a ziccert, és azt nyilatkozta, hogy örül, amiért ilyen nyugdíjas csapata van.

Esterházyék ekkoriban ontották a gólokat, a MÁV Előrét például szakadó esőben 5-1-re verték, Marci négy gólt rúgott.

– Amikor odakerültem Budafokra, Jaksi volt a center, keveset jutottam szóhoz mellette, de 1976 nyarán Tatabányára igazolt, és attól kezdve ki sem lehetett robbantani engem a csapatból, így rúgtam 32 gólt – mesélte el erről az időszakról az ünnepelt. – Családias hangulat uralkodott már akkor is a Promontor utcában, olyannyira, hogy egyszer levittem az edzésre a Mufi nevű hatalmas bernáthegyi kutyámat. Mindenki simogatta a szelíd óriást, a hét végén pedig simán győztünk. Attól kezdve Mufiból kabalaállat lett, minden edzésre le kellett vinnem Csillaghegyről, és nyakra-főre simogatták, kényeztették a fiúk. És többnyire győztünk. Nem sok kellett hozzá, hogy feljussunk az NB I-be, a PMSC és a MÁV Előre mögött harmadikak lettünk, 85 gólt rúgott a csapat, ennél csak a bajnok Pécs szerzett eggyel többet.

Azt mondják, legalábbis így tartja a budafoki legenda, hogy a csapat felkerülhetett volna az NB I-be, annyira jó volt. Csak éppen a bázisvállalat, a Hungarovin vezetői nem akarták, mert nem tudták volna finanszírozni az élvonalbeli szereplést – vetettük közbe.

– Á, ebből egy szó sem igaz – cáfolta az ősrégi pletykát a gólvágó. – Mi minden meccsünket meg akartuk nyerni, fel akartunk jutni, de annyira erős volt a mezőny, hogy a Pécs és a MÁV Előre megelőzött bennünket. Reálisan. Hiszen a Pécsnek az idősebb Dárdai Pál volt a gólzsákja, a Fehérvárnak pedig Fülöp Feri. Akárhogy is, csodás másfél évet töltöttem Budafokon, a kapcsolat azóta is élő, gyakran kijárok a csapat hazai mérkőzéseire.

Esterházy Márton 32 budafoki góljának meglett a hatása, és 1977 nyarán a Ferencváros leigazolta a csatárt. Az igazi fénykor azonban a Honvédban jött el, ahol 1980 és 1984 között 152 mérkőzésen 59 gólt szerzett. Nemcsak tagja lehetett a legendás Mezei-féle válogatottnak, de felkeltette az AEK Athén vezetőinek érdeklődését is.

Ch. Gáll András