Bandi Synthia: Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen közösséghez tartozhatok
Heti tíz edzés egy célért, az olimpiai éremért. Ez motiválja a hamarosan 17 éves dzsúdóst, a Budafoki Küzdősport Egyesület büszkeségét, Bandi Synthiát, akit a múlt héten kerestünk fel az egyik edzése előtt a Tolcsvai utcában. A beszélgetés apropója nem mindennapi: Synthia a 63 kilogrammosok mezőnyében kvalifikálta magát a június végi korosztályos Európa-bajnokságra. Mindez egy újabb fontos lépcsőfok lehet a nagy cél, a 2032-es ötkarikás játékok felé.
A Franciaországban született, de már a magyar határtól pár kilométerre fekvő Szatmárnémetiben felnővő sportoló tavaly költözött fel Budapestre. A 16 éves Synthia egyedül él a fővárosban; kezdetben ugyan furcsa volt számára a nagy csend, de a helyzettel járó szabadságot gyorsan megszokta. Ebben edzője, Klcso Gábor is sokat segít neki. – Ha van egy tiszta, nagy célod, amiért megéri dolgozni, akkor nyitott szívvel csinálod a legnehezebb feladatokat is – tette hozzá Synthia.
De honnan is jött a dzsúdó?
– Nagyjából nyolc éve kezdtem el. A szüleim kiskoromban elváltak, és a nyolcéves kishúgom apukája hozta be a sportot a családba, ő ugyanis dzsúdózott. Korábban kosárlabdáztam és csupa csajos sportot próbáltam ki, de amikor megláttam a dzsúdót, azonnal beleszerettem. Ahogy jöttek az első versenyek, rájöttem, mennyire imádok küzdeni és taktikázni a tatamin. A dzsúdó olyan, mint a Lego: rengeteg apró elemből, fogásból és dobásból építheted fel a saját stílusod – mesélte Synthia. Mivel a mostani az utolsó éve az ifik között, az edzőivel közösen 2026-ban még magasabb fokozatba kapcsoltak. Idén már versenyzett Samorinban, Porecben, Teplicében és Bielskóban is. A külföldi viadalokon lehet igazán rutint szerezni; Synthia minden nemzetközi versenyen meccseket nyert, és ezek a jó eredmények is kellettek ahhoz, hogy a június végi Eb-n Magyarországot képviselhesse.
– Rengeteget fejlődtem az elmúlt évhez képest. Legutóbb az Európa-kupán már a bronzéremért küzdhettem, ami óriási dolog. Fizikailag nagyon megerősödtem, a crossfit és a súlyemelő edzések rengeteg segítséget jelentettek a dobásoknál. Technikailag is bátrabb lettem, új stílusokat merek kipróbálni, és mentálisan is sokat fejlődtem – folytatta Synthia, akit ezután arról kérdeztük, ez pontosan heti hány edzést jelent. – Ha jól számolom, egy héten tíz edzésem van. Minden egyes nap lejövök ide, a sűrűbb napokon kétszer is. Szerencsére egy egész szakmai stáb áll mögöttem. Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen közösséghez tartozhatok, a klubban abszolút otthon érzem magam.
A még mindig csak 16 éves Synthia emellett az iskolában is remekül helytáll, sőt kiemelkedő eredményeket ér el – rá tiszta szívvel mondhatni: jó tanuló, jó sportoló.
A fiatal dzsúdós a tatamira lépés előtti, különleges rituáléjáról is beszélt: – Van egy kabalamacim, amit a kishúgomtól kaptam, amikor elköltöztem otthonról, így olyan, mintha ő is ott lenne velem mindenhol. Ez a maci minden edzésre, edzőtáborba és versenyre elkísér, vele alszom. A másik fontos szabályom, hogy a sorsolás után már szándékosan nem nézem meg a neveket. Nem akarok ezen feleslegesen stresszelni; úgy megyek fel a tatamira, hogy tudom: mindenki verhető.
A június 29. és július 2. között a Kanári-szigeteken sorra kerülő Eb-re kemény felkészülés vár Synthiára: előbb Grazban, majd Porecben lesz edzőtábora, emellett a válogatottnak Tatán is lesz összetartása. S hogy mi a célja a fiatal dzsúdósnak az Eb-n? „Aki komolyan sportol, az mindig az aranyért megy, de reálisan nézve egy éremmel vagy egy pontszerző hellyel már rendkívül elégedett lennék.”
(Perlai Bálint)
