„Azonos a hitünk, azonos értékeket hordozunk”

A budatétényi Szent István király plébániatemplom új plébánosa Madassery Sebastian Benvin verbita szerzetes lett, aki Dél-India Kerala államából (Kókusz országa) érkezett Budafok-Téténybe 23 éve, és mostantól egy évig ő látja el az Udvarnoky László István pálos szerzetes atya, Budafok-Tétény díszpolgára halálával megüresedett plébániai szolgálatot.

– Kerala beceneve: Isten saját országa, ez egy nagyon zöld és gazdag vidék. Mi Szent Tamás apostoltól kaptuk a kereszténységet közel 2 ezer éve. 2003. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya napján indultam otthonról, és másnap érkeztem ide, Budatéténybe, a Názáret Missziós Házába, az Isteni Ige Társasága szerzetesrend budapesti központjába – idézte fel az atya lapunknak.

– Nagyon kedveltem és szerettem Udvarnoky László atyát, az utóbbi időben ő volt a lelki vezetőm is, és amikor a halála miatt megüresedett ez a plébánia, a kerületi főesperes, Gável Henrik atya kérésére sokszor voltam a templomban misézni. Közben a bíboros úr megkereste a rendi vezetőséget, hogy szívesen adja át a verbita rendnek a plébánia működtetését, a tartományfőnök pedig engem kért fel erre a szolgálatra, amire szeretettel mondtam igent – fűzte hozzá a plébános.

Budatétény új plébánosa, aki amellett, hogy remekül beszéli a magyar nyelvet, azt vallja: „A mi hitünk egyetemes. A verbita szerzetesek közel 80 országban végzik a missziójukat. Bárhol járunk, azonnal otthon érezzük magunkat, mert azonos hitünk van, azonos értékeket hordozunk.”

– Arra fogok építeni, amit László atya hagyott rám mint örökség. Mindig hangsúlyozom, hogy egy egyházközség nem a papra épül, hanem Krisztusra. A papok jönnek-mennek, Krisztus mindig velünk van, és lesz. Nekem is az a feladatom, hogy Krisztushoz vezessem az embereket – jelentette ki Sebastian Benvin.

A plébános áthozza a templomba a bibliaóráját, amit már 4 éve tart a verbita házban. Az érdeklődőket október 21-től minden második szerdán 17.30-tól várja erre, ahogyan az azt követő szentmisére is 18.30-tól. Sebastian atya a templomban zajló lelki élet mellett a templomon kívüli közösségi összejöveteleket is fontosnak tartja.

Hangsúlyozza: „mindenki, aki meg van keresztelve, valamilyen módon misszionárius. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek van egy feladata a keresztség révén: a hitet továbbadni, anélkül is, hogy a lakóhelyéről elmozdul.”

(FZE)