Az egész embert nézi lelki tényezőivel együtt

A koronavírus-járvány idején tanúsított megfeszített munkáért több kerületi orvost, köztük Guller Zoltánt elismerő oklevéllel és éremmel tüntettek ki az önkormányzatnál.

– Köszönet a járvány idején a frontvonalban harcolóknak, köszönet a hősöknek – állt a közleményben. Mit tett a Covid első hulláma alatt, amiért hősnek kijáró tisztelettel gondolnak önre? – kérdeztük Guller Zoltán háziorvostól.

– Ugyanazt tettem, mint addig, csak valamivel többet. Kicsit megszaporodott a munkám, ez igaz, de a gyógyítás és pácienseim gyógyulása mindig örömmel töltött, illetve tölt el. Körülbelül kétezer ember egészségi állapotáért felelek Budafok-Háros lakótelepen és annak környezetében, a háziorvosi rendelőm a Magasház utcában van.

– Mikor és hogyan került a kerületbe? Röviden ismertetné a pályafutását?

– 1957-ben születtem Budapesten, 1976-ban érettségiztem, majd a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán végeztem. Kezdettől fogva belgyógyász akartam lenni, így fokozatosan ez irányba orientálódtam. Ötödévesen mentőtiszti vizsgát tettem. A szigorlóévben mentőtisztként kivonuló mentőorvosi szolgálatot láttam el. 1982-ben szereztem meg a diplomámat, de akkor nem kaptam belgyógyászati állást, ezért négy évig kivonuló mentőorvosként dolgoztam, majd a fővárosi Szent László Kórház belosztályára kerültem. 1991-ben belgyógyászatból, 1993-ban infektológiából szakvizsgáztam. 1996-tól dolgozom a kerületben felnőtt háziorvosi körzetben egy nyugdíjazást követően. Nős vagyok, két gyermekem van.

– Miért adta fel a biztos kórházi belgyógyászati állást a háziorvosi praxisért?

– Nagyobb kihívásnak tartottam ezt a munkakört negyven felett, hiszen itt a magad ura, főnöke vagy és gazdája lehetsz egy területnek, illetve az itt lakóknak. Mi, háziorvosok az egész embert tudjuk nézni a lelki tényezőkkel együtt, nem csak a betegséget, mint a kórházi orvosok, akiknek erre kevesebb idejük jut. Az is Budafokon tart csaknem negyedszázada, hogy immáron egy-egy család három generációját is gyógyítom, és nagyon megszerettem a betegeimet, a körzetemet, sőt a kerületet is.

– Mennyire „beteg” a körzete?

– Elég elöregedett a lakótelep, főleg a hatvan felettiek közt van szép számban beteg. A koronavírus-járvány második hullámában pedig a jóval fiatalabbaknak is jobban oda kell figyelniük magukra, mert egyre veszélyeztetettebbek.

– Mit tanácsol most, hogy újra támad a vírus?

– A legfontosabb, hogy vigyázzunk egymásra korosztálytól függetlenül, és erősítsük meg immunrendszerünket egészséges táplálkozással, rendszeres mozgással és pihenéssel!

(Temesi László)