Titkos ügynökök a világháborúban
Kun Miklós egyetemi tanár lebilincselő stílusban mesélte el a nagyszámú hallgatóságnak, milyen is volt a második világháború titkos diplomáciája. Országjáró sorozatának első előadását a Széchenyi-díjas történész Budafok-Tétényben, a Klauzál Házban tartotta meg.
Karsay Ferenc polgármester köszöntötte a kerületünkhöz hosszú idő óta kötődő diplomáciatörténet-kutatót, majd felolvasta a rendezvénysorozat fővédnökének, Vargha Tamásnak, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárának üdvözletét. A rendezvényen pohárköszöntőt mondott Németh Zoltán alpolgármester és részt vett Szepesfalvy Anna alpolgármester is. A rendezvényt a Sümegi és Fiai Szőlőbirtok és a Katona Borház támogatta.
Kun Miklós előadásában hangsúlyozta, hogy a II. világháború történelmében még vannak kutatnivalók. Rámutatott, hogy a háborút Hitler és Sztálin közösen kezdte el. A szovjet diktátort kiváló hírszerzése is segítette. Varsóban például von Moltke, a német nagykövet négy bizalmi embere - diplomaták és újságírók - egytől egyig a szovjet hírszerzésnek dolgoztak. Ez a varsói kör (valamint Von Schehlia német diplomata, aki lóversenyre járt, ezért a kör vezetője hatalmas kiadásaira hivatkozva szervezte be, mondván, hogy az angoloknak fog dolgozni) 1939 elején értesítette a szovjet hírszerzést, hogy a németek gazdasági alkuval akarják vezetőiket felkeresni. De Sztálinnak ez kevés volt, ő területeket akart hódítani, a cári birodalom határait akarta visszaállítani, sőt, Európában is megszállásokra készült. A megbeszélés ezért akkor még elmaradt - fejtette ki a történész. Mint elmondta: az augusztusi Ribbentrop-Molotov-paktum a titkos diplomáciának, hírszerzésnek köszönhetően szintén nagyon elő volt készítve. Ribbentrop meg is döbbent, hogy milyen simán megy a tárgyalás Molotovékkal. Sztálin előre tudta, mit fognak kérni tőle, és mit adnak majd cserébe a németek - ismertette Kun Miklós. Az előadó a magyar vonatkozású események közül az 1943-ban zajló Kállay-féle kiugrási tárgyalások körüli hírszerzői tevékenységről beszélt. Emlékeztetett: titkos kiugrási megbeszélések négy európai országban zajlottak: Törökországban, Svájcban, Svédországban és Portugáliában. A magyar tárgyalók - köztük diplomaták és tudósok - a két előbbi helyszínen szerettek volna megbeszéléseket folytatni. Szépen alakultak a tárgyalások, de két probléma is felmerült - mondta a történész. - Egyrészt az angolok és az amerikaiak átverték a magyar partnereket, nem akartak véres áldozatokat hozni, másrészt Sztálin sem akart változásokat a leendő érdekszférájában. A szovjetek úgy akadályozták a tárgyalásokat, hogy nyilvánossá tették a külvilág számára. Szinte minden Törökországba érkező magyar tárgyalóról tudott a szovjet hírszerzés. Két forrásuk volt, egy Monti fedőnevű magyar diplomata és Pálóczi-Horváth György, aki akkor a Közel-Keleten az angol hírszerzés ásza volt, de kettős ügynökként a szovjeteknek is írta jelentéseit - avatta be a közönséget kutatásainak eredményeibe a professzor. Kun Miklós sok érdekességet említett még előadása folyamán, majd így összegzett: "A titkos diplomácia és hírszerzés kutatása közben két hibát lehet elkövetni. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a közismert tények mellett vannak rejtett fiókok, amelyekbe néha be kell nyúlni, és megtalálni az új forrásokat, a másik még nagyobb hiba, ha összeesküvés-elméletbe gabalyodunk."
(Kántor Klaudia)
