A mozgás öröme, a sport szeretete

A bicikli, az asztalitenisz és a különböző labdajátékok szeretete gyermekkora óta kísérője Tóth Ida életének. A Mihalik Sándor-díjjal kitüntetett testnevelő tanár fiatalon csak szórakozásképpen sportolt, több évtizedes pedagógusi pályáján a hivatásából adódóan, most pedig, nyugdíjba vonulása után kedvtelésből és egészsége megőrzése érdekében kerékpározik, pingpongozik és úszik. A pedagógus a Kolonics György Általános Iskola és Köznevelési Sportiskola testnevelő munkaközösségének vezetőjeként is elsősorban a mozgás örömére, a sportolás szeretetére hívta fel a gyerekek figyelmét, és bár tanítványai közül sokan versenyeztek eredményesen, többek között asztaliteniszben és tornában, de soha nem csak élsportolókat akart nevelni.

Az Év pedagógusát a munkában töltött évekről és legkedvesebb szakmai élményeiről kérdezgettük. 

– Hogy telnek egy testnevelő tanár mindennapjai?

– Ez egy egész napos állás, és nem csak hétközben. Az óráknak nincs vége a tanítás befejeztével, mert utána tartjuk a sportköröket, edzéseket, a versenyekre való felkészítést, hétvégén pedig versenyeztetünk. A testnevelés csapatmunka, szükség van segítőkre: a kollégákra, a szülőkre, a gyerekekre. Nekem a férjem is rengeteget segített, negyven éven át támogatott a munkámban, ezért ez a díj neki is szól.

– Melyik a kedvenc sportága?

– A csapatsportok közül a kosár- és a röplabda áll az első helyen, de a szertornát (talajtorna, gerenda, gyűrű, szekrényugrás, kötélmászás) és az asztaliteniszt szerettem a legjobban. A tanítványaimmal rendszeresen együtt dolgoztam, így sikerült is együttműködésre és fegyelemre szoktatni őket. Nagyon sokféle sportággal megismertettem a gyerekeket, azt próbáltam átadni nekik, amit én is érzek, hogy amíg mozgok, addig jól érzem magam.

– Ezért választotta a tanári szakok közül a testnevelést?

– A Tanítóképző Főiskola után munka mellett végeztem el a testnevelés szakot Egerben, de kedvem, lehetőségem és képesítésem folytán hatodik osztályosokig már tanítóként is testnevelésórákat tartottam. Ebben a korosztályban legjobban a CSIVIT-et (Csupa Izom Vidámság Torna) élveztem, mert a tornavetélkedőn tizennyolc gyerek egyszerre végezte a gyakorlatokat, gimnasztikázott és cigánykerekezett, a végén pedig a Palatinuson kötöttünk ki, ahol nagyot lubickoltunk. Gyermekeim születése után kerültem a Tompa utcai iskolába, ahol szinte azonnal „nyakamba zúdult” az iskolai sportélet a minikosárlabdával, Góliát-focival és grundbirkózással együtt. A sportnapok, sportbemutatók, házi bajnokságok mellett más közösségi programok megszervezését is megkaptam feladatnak. Szívesen szerveztem kerületi sportversenyeket is, és sok kerületi sportprogram aktív részese voltam tanítványaimmal. Elsőtől nyolcadikig minden korosztályt tanítottam, több osztályt nyolc éven keresztül. Három alkalommal az is megadatott számomra, hogy ötödiktől mint osztályfőnök is részt vehettem az életükben, és ez óriási élmény volt, csodálatos.

(Tamás Angéla)