A kultúra és a sport egyensúlya

Ünnepségeken gitározik és énekel, a barossi iskolában testnevelést oktat, délutánonként futballozni tanítja a gyerekeket és vezeti a Góliát focit a Kerület Napján Mihalik Sándor-díjjal kitüntetett Juhász Lajos (kéünkön középen). A pedagógus Jászberényben született, vidéki tanítóként, majd iskolaigazgató-helyettesként dolgozott az Alattyán nevű községben. Házasságkötése után, 1994-ben feleségével Nagytéténybe költözött, és attól kezdve a Baross Gábor Általános Iskola oszlopos tagja, a kerületi civil szervezetek állandó fellépője. Juhász Lajossal beszélgettünk.

– A sport és a zene mindig központi helyet foglalt el az életében. Hogy kötött ki a pedagógusi pályán?
– Gimnazistaként magas szinten futballoztam, az Újpest és a Vasas is hívott a csapatába, de egy sérülés miatt nem mehettem. Viszonylag jól harsonáztam, 17 évesen a felnőttek között első lettem egy rézfúvósversenyen, a családi „tanács” azonban a tanítóságot javasolta számomra, így a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán diplomáztam, ahol testnevelés szakkollégiumot végeztem.

– Idén a 42. tanévét kezdi, és ebből harmincegy évet a barossi iskolában töltött. Hogy összegezné ezt az időszakot?
– Nagyon jó közösségbe kerültem, a mai napig jól érzem magam itt. Tanítóként, napközis nevelőként dolgoztam, majd tizenhat éve testnevelő tanárként. A testnevelésórákon kívül ötvenen járnak hozzám focizni, a kerületben minden versenyen elindulunk, és többnyire nyerünk is. Budapesti megmérettetésen is elértünk már helyezéseket, és jól szerepeltünk atlétikai versenyeken, grundbirkózásban, valamint a Játékos sportversenyen is, ahol harmadik helyet szereztünk. Nagyon büszke vagyok tanítványaimra, például Szalay Szabinára és Szalay Petrára, de Csábi Mihályt is említhetem, aki tőlem tanulta meg a labdarúgás alapjait, és később a Budapesti Honvéd NB I-es csapatában játszott.

– Zenei pályafutásának mely állomásaira emlékszik vissza a legszívesebben?
– A harsona mellett több hangszert kipróbáltam, majd a pol-beat vonzásába kerültem, és megtanultam gitározni. Elkezdtem dalokat írni, és néhány verset is megzenésítettem. Szívesen idézem fel, amikor a nagytétényi országzászló felavatásán a barossi gyerekekkel együtt énekeltem és gitároztam, a televízió pedig felvételt készített rólunk. Jó visszagondolni a közel harminc tábor gitározással töltött estéire is. Büszke vagyok arra, hogy 2008-ban a jászberényi kórussal részt vehettem Grazban a kórusolimpián, ahol bronzérmesek lettünk. A kultúra és a közösség mindig fontos volt a számomra, így amikor a Nagytétényi és a Baross Gábor-telepi Polgári Kör felkért, hogy gitározzak és énekeljek egy-egy eseményükön, nagy örömmel tettem, és teszem ma is.

T. A.