Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon - 3.5. A csigák

Csigák¹

A Tétényi-fennsíkon megtalálható csigafajok valamennyien a szárazföldi életmódhoz alkal-mazkodva, tüdővel lélegeznek, a szárazföldi tüdőscsigák (Eupulmonata) rendjébe tartoznak.

A csigák teste fejre, lábra és a belső szerveket tartalmazó zsigerzacskóra tagolódik. Jellemző szervük a köpeny nevű bőrkettőzet, melynek mirigyei termelik a héj anyagát.
A legtöbb csigaház jobbra csavarodott. Anyaga mész, melyet kívül egy pigmentált réteg borít.

A csiga testét erőteljes izom húzza vissza a házába, ami megvédi a támadásoktól,
a kiszáradástól és a tél hidegétől is. Egyes fajoknál a ház olyan kis méretű, hogy az állat már nem fér bele, s a meztelencsigák háza már el is tűnt a bőrük alatt.

A talp mirigyei nagy mennyiségű nyálkát választanak ki. A nyálkaréteg és a talpizomzat hullámszerűen terjedő összehúzódásai révén a csiga simán csúszik előre. Mozgása jól megfigyelhető, ha az állatot üveglapra helyezzük, majd azt óvatosan megfordítjuk. Ekkor a csúszó állat talpán haránt irányban elhelyezkedő csíkokat lehet látni, melyek hátulról előrefelé haladnak.

Táplálkozáskor az állkapocs a növényi darabokat a reszelőnyelvre szorítja, mely előre-hátra mozogva szinte megőrli a táplálékot. Az üveglapon a nyelv és az állkapocs mozgása is jól megfigyelhető, ha a csiga elé néhány csepp cukoroldatot vagy friss növényi részeket teszünk.

A fejen levő hosszabbik tapogatópár teljes egészében érzékszervnek tekinthető. Kémiai ingerek felfogására alkalmas érzékelősejtek (kemoreceptorok) találhatók benne, így elsősorban szaglószerv. A csúcsán helyezkednek el a gödörszemek, melyek primitív alak- és színlátásra képesek. A kisebb tapogatópár mechanikai érzékszerv. Mindkét tapogatópár tartalmaz mozgatórostokat, így veszély esetén a test belsejébe visszahúzható.

¹ Farkas Zsuzsanna, Holler Judit, Katus Magdolna, Kurucz Márta, Néder Katalin, Victor András: Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon, Módszertani segédlet. Budapest, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, 2018.