Tizenhat évi szolgálat után

Ünnepi istentisztelet és ünnepség keretében búcsúzott a nyugdíjba vonult Nagy Péter lelkésztől a Budafoki Református Egyházközség gyülekezete no-vember 11-én délután. A tizenhat éve kerületünkben szolgálatot teljesítő lelkészt a presbitérium döntése alapján Szász Lajos tiszteletes követi a gyülekezet élén. Nagy Péterrel a református gyülekezetről, utódjáról és további terveiről beszélgettünk.

– Szolgálatának ideje alatt nagyon sok pozitív dolog történt: többek között megnyílt a Halacska óvoda, a kerületben református általános iskola és nemsokára gimnázium is működik, nagyon szép ünnepségsorozattal ünnepelték meg a templom kilencvenedik évfordulóját…
– Jó, hogy van óvoda meg iskola, de a lényeg a gyülekezet. Ha az nincs, ha az nem működik jól, akkor minden hiába. Hála Istennek a gyülekezetünk nem fogyott el, igaz, nem növekedett olyan mértékben, ahogy szerettük volna, de intenzívebbé vált. Nemcsak a gyülekezetben, de a kerület óvodáiban és iskoláiban is komoly hitoktatói munkát folytatunk. Néhány évvel ezelőtt nem láttam még, hogyan lesz a jövő generációja, az ifjúság integrálva, de szerencsére jók az esélyek, mert Lajost (Szász Lajos lelkész – szerk.) és az ifjúsági lelkészt, Ferencz Lillát is nagyon szeretik a fiatalok. Ennek köszönhetően van nyolcvan-kilencven gyerek, és ez már komoly csoport. Ezt tartom én a legfontosabbnak.
– Milyen feladatokat ad át utódjának?
– A református egyház működése nagyon leegyszerűsítve három területből áll. Fő feladatunk a prédikálás és igehirdetés, és minden igei alkalom, ahol az evangélium bármilyen formában hirdettetik. Ezért vagyunk.
A másik fontos feladatunk a közösség építése és megélése. Azon fáradozunk, hogy imádkozó, lelkigondozói közösséggé épüljön a gyülekezetünk. 
Ezek mellett működik a szeretetszolgálat, vagyis a diakónia, amely a gyülekezet testi és lelki szükségleteiről gondoskodik. Évekig küzdöttem azért, hogy legyen saját lelkigondozónk, aki közösségépítőként is részt vesz az életünkben. Most már van mentálhigiénés szakemberünk, és önálló diakónusunk is. Nálunk nagyon jól szervezett az önkéntes munka, és a közel négyszáz fős gyülekezethez képest elég nagyvonalúan működik.
– Milyen érzésekkel válik el a gyülekezettől?
– Nem megyek messzire. Ha segíteni kell, itt leszek. Szívesen helyettesítek, szolgálok, ha megkérnek rá, de vigyázok arra, hogy a döntéshozatalba soha ne szóljak bele. 
A tizenkét tagú presbitérium Szász Lajost meghívta, így megválasztása egyhangú volt. Lajos évek óta segédlelkész nálunk, jól ismerjük, nagyon jó a szolgálata, a gyerekek is nagyon szeretik. Kitűnő kvalitásai vannak, debreceni lelkészgyerek, aki nemsokára egyháztörténetből doktorál. Nyugodtan megyek nyugdíjba, mert a Budafoki Református Egyházközség gyülekezete jó kezekbe kerül. (Tamás Angéla)