Hírek

Kolonics örökké él mestere szívében
„Pekingben lett volna harmadszor olimpiai bajnok”
2018-06-17

Június 4-én lett volna 46 éves Kolonics György, minden idők legjobb, kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenusa (legalábbis 22 éven át mesterének, Ludasi Róbertnek efelől szemernyi kétsége sincs), és közeleg egy keserű évforduló is: július 15-én lesz 10 éve, hogy edzés közben rosszul lett és szívbénulásban meghalt. A valaha volt legnagyobb budafoki sportemberre – akinek nevét kerületünkben általános iskola őrzi – szeretett edzője emlékezett.

– A budafoki vasútállomással szemben volt a Spartacus vízitelepe, Kolo ott kezdett kenuzni, 15 éves volt 1987 őszén, amikor a kezeim közé került – idézte fel a több mint három évtizede történteket Ludasi Róbert mesteredző. – Ügyes, jó mozgású srác volt, kikerült az utolsó IBV-re 1989-ben, Pitestibe, dobogóra is állt. Nem volt koraérett fiú, viszonylag kistermetű, őrzök egy fotót, amelyen a két óriás, Pálizs Attila és Szabó Attila között áll, mert, ugye, ő győzött a nagyfiúk előtt...

Aztán Ludasi és Kolonics is Csepelre került, és innen már haláláig nem igazolt el.

– Csepelen volt egy srác, Horváth Csaba, akit korábban a Honvédban eltanácsoltak a kenuzástól, de én láttam benne valamit, és 1990-ben szóltam Kolónak, hogy üljenek össze. Persze Kolo „körbekenuzta”, annyival gyorsabb volt, de összeültek, és a páros működött. A barcelonai olimpián Gyuri még Pálizs Attilával indult, de aztán összeállt a Horváth, Kolonics páros, amely 1993 és 1998 között szinte verhetetlen volt. Elöl Horváth „Indián”, mögötte Kolo, tökéletes kettőst alkottak. Ketten együtt tizenegy világbajnoki címet szereztek, és megnyerték 500 párosban az atlantai olimpiát, minden idők egyik legizgalmasabb versenyében, célfotóval.

Minden nagy párosnak van egy kifutási ideje, a Horváth, Kolonics kettősnek is volt, 1998 után elfáradt a kapcsolatuk. Kolo az egyes felé fordult, és a sydneyi olimpián megnyerte az 500 méteres egyénit.

– Az a szóbeszéd járja, hogy Kolo a szélviszonyoknak köszönhette sydneyi győzelmét, de ez nem igaz. Egy évre rá az Európa-bajnokságon ugyanazt a mezőnyt még egyszer tönkreverte, szélcsendes időben – háborodik fel Ludasi még a feltételezésre is. – Aztán összeültettem Kolót Kozmann Gyurival, és az a páros is működött, pedig mindketten hátul ültek korábban. Meggyőződésem, hogy a pekingi olimpiát megnyerték volna, mert Kozmann – ugye, Kolo halála miatt – Kiss Tamással indult, alig-alig volt idejük együtt edzeni, mégis harmadikak lettek. Na most, ha Kiss helyén Kolo ül, akkor... De ezen már kár tépelődni.

Ez az a pont, amikor elcsuklik a 65 éves mesteredző hangja a telefonban.

– Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe Gyuri... ott van a Csepel vízitelepén a kopjafája, a bronzszobor a csepeli sétányon, nekem olyan, mintha el sem ment volna. Betölthetetlen űrt hagyott maga után.

(Ch. Gáll András)