Hét színház az otthona

Az elegáns figurát lazára véve keltette életre Csonka András Fleminget, a hollywoodi rendezőt A forgatókönyv című vígjátékban, amelyet a Fórum Színház mutatott be a Klauzál Házban. A szabadúszó színész a 90-es években vetített Família Kft. televíziós sorozat Picijeként óriási népszerűségre és ismertségre tett szert, amelyet azután az ország különböző színházaiban és műsorvezetőként is kamatoztatott. Életformája ma is változatlan, jelenleg is több színház előadásaiban játszik, így a Madách Színházban, a Karinthy Színházban és a Játékszínben, ahol ebben az évben az Évad színészének választotta a közönség.

– Soha nem hiányzott önnek a társulati lét?
– A Família Kft. miatt nem lehettem sehol társulati tag, így megszoktam ezt a fajta szabadságot. Jelenleg hét színházhoz tartozom, és szerencsére egyiknél sem érzem úgy, hogy megtűrt vendég lennék. A Játékszínben öt darabban játszom, a Budapesti Operettszínház Abigéljében, az Apáca Show-ban és a Mágnás Miskában, és vagyok a Pesti Magyar Színházban és a Veres1 Színházban is. Ma már nagyon kevesen tartoznak társulathoz, ezért én sem lógok ki a sorból.
– Vannak az életében úgynevezett mérföldkőszerepek?
– Próza szakon végeztem, ezért a Grease-ben az első zenés szerepem meghatározó volt, amit azután igen sok musical követett. Nagyon szerettem a Kapj el! című kétszemélyes musicalt, és mivel gyermeklelkületű vagyok, emlékezetes a Szépség és a szörnyetegben játszott gyertyatartó, és a még ma is futó Mary Poppinsban a kéményseprő szerep. Ezek mindenképpen mérföldkövek, ahogy az is, hogy húsz év után újra megtalált Lorenzo szerepe a Hazudj inkább, kedvesem! című vígjátékban. Ritkán utasítok vissza ajánlatot, mert mindegyiket kihívásnak érzem, és soha nem megyek be a színházba úgy, hogy nincs kedvem az adott feladathoz, még akkor sem, ha kicsi szerepre választanak.
– Hogyan készül egy-egy előadásra?
– Elég izgulós és stresszes vagyok, ezért mindig átnézem az aznapi feladataimat, a szerepemet vagy szerepeimet – még akkor is, ha már százszor játszottam –, és viszem magammal a szövegkönyvet is. Nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben, jó hangulatban tudok csak jól dolgozni, és azt is éreznem kell, hogy fontos vagyok, hogy számítanak rám. (Tamás Angéla)