„Az légy, aki vagy, érezd jól magad...”

Sokaknak nem jutott már hely a budatétényi színházteremben, hogy élvezhessék Horváth Charlie és zenésztársai koncertjét, ahogy a Müpában, a közel ötször több nézőt befogadó Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben sem, ahol az énekes a Tátrai Banddel lépett fel.

Horváth Károly, művésznevén Charlie szerencsés embernek tartja magát, mert olyan zenészekkel muzsikálhat, mint Tóth Vera, Nika vagy a Budapest Jazz Orchestra – amely együttes minden tagjának Kossuth-díjat adna, ha rajta múlna. Boldog, hogy saját együttese, a Charlie Band Lerch István kivételével azóta is változatlan felállásban működik, és örül, hogy pályája során együtt dolgozhatott az Olympia és dolgozhat a Generál, valamint a Tátrai Band zenekarokkal.

A Liszt Ferenc-díjas előadóművésszel a Klauzál Ház-beli fellépése kapcsán beszélgettünk.

– Neve olyan ikonikus dalokkal forrt össze, mint a Nézz az ég felé, a Jég dupla whiskyvel vagy az Az légy, aki vagy. A szakma becsüli, a közönség szereti. Elégedett?

– Tizenhat éves korom óta megszámlálhatatlanul sok dalt elénekeltem, pályafutásom fél évszázada alatt harminchét lemezfelvételem készült, ebből tíz a Tátrai Banddel. Közel tizenöt évet zenéltem külföldön, többek között Afrikában, a Közel-Keleten és a tengerentúlon is. A világon mindenhol művészként kezeltek és nagyon szerettek akár tengerjáró hajón, akár luxusszállodában muzsikáltam – többnyire a Pannónia Express-szel. Abban az időben még többször előfordult, hogy trombitáltam is. Ahogy akkoriban, az 1994-ben alakult Charlie Bandben is a magyar zenei élet kiválóságaival lépek színpadra. Kitűnő zenészekkel muzsikálhattam és muzsikálhatok ma is.

– Idén – hetvenen túl – is folyamatosan koncertezik. Év végén is dolgozik? 

– Somló Tamás barátommal régen nagy ritkán részt vettünk egy-egy jótékonysági eseményen, de egyébként soha nem vállaltam, és most sem vállalok fellépést karácsonykor. A szilveszter más. Eddig minden évben tartottam egy nagykoncertet az Arénában, az idén azonban több zenésztársammal együtt a Gellért Szálló szilveszteri mulatságán fogok énekelni.

– Hogyan tölti a szentestét?

– Számomra a karácsony a nyugalmat jelenti. Gyermekkoromban nálunk nemcsak karácsonykor, de a vasárnapi ebédhez is fel kellett venni az ünneplőruhát, pedig nagyon szegények voltunk. Most a fiamékkal töltöm az ünnepet, sütünk-főzünk, szépen felöltözünk és jókat beszélgetünk. Ákos fiamék a feleségem halála után költöztek hozzám, így most már nem vagyok egyedül, egy család lettünk és minden rendben van körülöttem. A fiam nélkülem nőtt fel, mert több mint tíz évig külföldön dolgoztam, közben pedig csak ritkán és rövid időre tudtam hazajönni, ezért most nagyon boldog vagyok, hogy van egy másodikos kisunokám, akit szinte a fiamnak tekinthetek. Sokat beszélgetek Erikkel, aki elmondja nekem a gondolatait és minden reggel bekopog hozzám, mielőtt elindulna az iskolába. Őszintén szólva neki élek. (Tamás Angéla)