A végzetes villámcsapás története

A Zimber család Budafokról elszármazott ágának történetéről a Városházi Híradó előző lapszámában írtunk, most a Zimberek ma is itt élő, másik ágáról olvashatnak.

– Az ősszüleim nekem is Zimber Mihály és Foltrauer Anna voltak, az ő fiúgyermekük, Franciscus (Francz) és felesége, Bauer Magdolna (Baba) pedig az ükszüleim, ahogy Zimber Szilvia újságíróé is, aki nekem harmadunokatestvérem. Az ő dédapja, Zimber Ágoston és az én dédapám, Zimber Lőrinc testvérek voltak – kezdett bele családja történetébe Zimber Szilvia Zsuzsanna külkereskedő. Elmesélte, hogy a szőlőműves Zimber Lőrinc egy nagy viharban lelte halálát 1916-ban. Lovas kocsijába villám csapott, és harminchárom évesen meghalt. Dédanyja, Schneider Katalin három kisgyermekkel özvegyen maradt, és a család elszegényedett. Hozzátette: az ő dédanyja és harmadunokatestvérének dédanyja, Rézi 1925-ben a budafoki temetőben még közösen vették meg azt a kriptát, amelyben a család mindkét ágának ősei nyugszanak, ettől kezdve azonban Ágoston és Lőrinc leszármazottjainak másképp alakult a sorsa, s előfordult, hogy éveken át semmit nem tudtak egymásról.

– Zimber Lőrinc és Schneider Katalin fia, Ferenc nagypapám tízévesen már dolgozni kényszerült, hogy segítse megözvegyült édesanyját és leánytestvéreit. Kőművesmester lett, olykor huszonnyolc embert foglalkoztatott, és Budafokon tucatnyi ház az ő keze munkáját dicsérte. Igazi sváb ember volt, szorgalmas, családszerető, nagy munkabírású. Vagyonos ember válhatott volna belőle, de közbeszólt a háború, majd azt követően a pengő elértéktelenedése.

A háború után az akkor tizenegy éves édesapámmal, Zimber Ferenccel élelemért batyuzni jártak, gyakran napokig vonaton utaztak, egyszer Bakonybéltől Nagykónyiig gyalogoltak, amíg a nagymamám, a kedves, szolid Vojacsek Olga és nagynéném, Lujza itthon aggódva várták őket – fűzte tovább a családi történetet Zimber Szilvia Zsuzsanna. Közben megmutatta a nagypapa és édesapja keze munkáját őrző, Arany János utcai házukat, amelynek felépítésében a szintén sváb családból származó édesanyja, Ulrich Erzsébet Anna is oroszlánrészt vállalt.

Építésztechnikus édesapjáról mint nagyon tehetséges, rendkívül szorgalmas, családcentrikus emberről beszélt, aki évtizedeken át vezető tervezőként dolgozott a Csepeli Tervező Intézetben, ahol munkáját tervezői nívódíjjal is elismerték. Később a régiség lett a hobbija.

– Édesapám a Huba utcában nőtt fel, azon a telken, amelyet még dédapám, Zimber Lőrinc vett. Édesanyám a mellette lévő Gézavár utcában nevelkedett. Fiatalon ismerkedtek össze, és édesapám hét évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig, kitartva egymás mellett jóban és nehézségben, ötven évig éltek együtt.

Bátyámat, Zimber Ferencet sajnos korán elveszítettük, de fia, a 2015-ben Junior Prima díjas Zimber Ferenc cimbalomművész, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatója, a Magyar Állami Népi Együttes tagja, továbbviszi a család nevét – beszélt unokaöccséről Zimber Szilvia Zsuzsanna, aki ősei miatt is tanult meg magas szinten németül, mialatt évekig Ausztriában és Németországban dolgozott.

Bátyja lánya, Zimber Éva is sikeres, a Nyugat-magyarországi Egyetemen diplomázott, jelenleg a híres móri Molnár Borházban dolgozik.
Édesanyja pedig férje halálának napján a szomorúság mellé ajándékot kapott: első dédunokáját, Zimber-Csoóri Berta Juliannát.

(Tamás Angéla)