A krízistől a kiléptetésig

A kerületi Krízis Alapítvány 1993 óta átmeneti otthont és kiléptetőházat tart fenn az ideiglenesen krízishelyzetbe került családok gyermekei számára. Céljuk a családból kiemelt gyerekek újraszocializálása, melynek érdekében fejlesztik a hozzájuk került kiskorúak képességeit, tanuláshoz és közösséghez szoktatják őket, 1997-től pedig a nagykorúvá vált, de magukra maradt fiataloknak az utógondozást is biztosítják. A Kerület napján a szociális munka területén több mint húsz éve kiváló munkát végző és kiemelkedő eredményeket felmutató Gyulai András, a Krízis Alapítvány Gyermekotthona utógondozó nevelője vehette át a Katona Péter-díjat.

– Hogyan került a látóterébe a Krízis Alapítvány, hiszen a diploma megszerzése óta pedagógusként, illetve informatikusként dolgozik?
– Tanítottam általános iskolában, művelődési házakban és informatikát jelenleg is tanítok néhány cégnél. Egyik barátomtól hallottam először az alapítványról, és nagyon szimpatikus volt ez az alternatív modell. Megkerestem az alapítvány vezetőjét, Graszl Tibort, akivel az első pillanattól kezdve összhangba kerültünk.
– Kinek nyújtanak segítő kezet?
– A gyermekvédelem intézményrendszeréhez szervesen kapcsolódva, a Gyermekjóléti Szolgálattal szorosan együttműködve segítünk a szociálisan, mentálisan teljesítőképességük határára sodródott szülőknek, gyermekeknek problémáik kezelésében. A magánalapítványként indult szervezet az országban elsőként nyitotta meg átmeneti gyermekotthonát, amelyet 1994-től a XXII. kerületi önkormányzattal kötött ellátási szerződés keretében működtet. A 24 férőhelyes otthon három és tizennyolc év közötti gyermekeknek nyújt biztonságos életet.
– Több mint húsz éve részt vesz a gyermekotthon, illetve az alapítvány működésének szervezésében, de elsődlegesen a kiléptetőotthon vezetője. Hogyan történik az utógondozás?
– A nagykorúvá váló fiatalok számára egy lakást bérlünk, ahol legfeljebb hatan élhetnek együtt. Az utógondozói otthon az önálló életvitelről szól, nincs közvetlen nevelői jelenlét, de az ott lakó 18 és 25 év közötti felnőttek rendszeresen bejárnak az alapítványhoz, amely biztosítja számukra a zsebpénzt, ételt, a tisztító- és tisztálkodószereket. Velem napi szintű kapcsolatban állnak, de a munkatársaim közül is bárkihez fordulhatnak segítségért. Nálunk lettek nagykorúak, jól ismerjük őket. Az utógondozott gyerekek között vannak cukrászok, autószerelők, informatikusok, irodavezetők. Sokan OKJ-s képzéseken tanulnak, tanultak, de olyan is akad a „gyerekeink” között, aki a Gábor Dénes Főiskolán, a Corvinuson vagy a Kodolányi János Egyetemen végzett szociális 
munkásként. (Tamás Angéla)