„A családom szeretné, ha nem távolodnék el Budafoktól”

Március 15. alkalmából Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést kapott a Budafokon élő Eperjes Károly, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Színházi Intézetének egyetemi tanára, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

– Mire gondolt, amikor megtudta, hogy ilyen rangos állami kitüntetésben részesül?

– Először nem értettem, hogy miért kapok ilyen díjat, de nagy örömmel vettem át, különösen azért, mert láttam, és a méltatásokban hallottam, kiknek a munkáját ismerték el ezzel a kitüntetéssel.

– Nemrég mutatták be Békéscsabán az ön által rendezett Ármány és szerelem című Schiller-drámát. Rendezőként mennyi szabadságot ad a színészeknek?

– A rendező és a színészek kapcsolata olyan, mint egy karnagy és egy zenekar együttese. A rendezőnek az összes szólamot, a kottát pedig mindenkinek ismernie kell. Aki nem olvassa a kottát, azzal a karmester nehezen tud mit kezdeni. Összhangzattan van. Major Tamás és Taub János útját követem Anatolij Vasziljev munkamódszerével megspékelve. Fontos, hogy mindenki egyformát értsen, mert egyforma stílusban játszunk. A próbák nehezek, de az előadáson a forma segíti a színészt akkor is, ha rossz napja van. Ez az én rendezői ars poeticám, ha szabad ezt mondanom.

– A Magyar Színházban rendszeresen játszik. Színészként hogy viseli a rendező instrukcióit?

– Nagyon jól lehet velem dolgozni, ha jó a rendező, és tudja, mit akar csinálni, de ha nem felkészült, indiszponált vagy ki akarja facsarni a darabot, akkor nehéz dolga van.

– Mit tanít a fiataloknak Kaposváron?

– A tartalom és a forma egységét, a kettő harmonikus ötvözését próbálom átadni nekik. Meg kell tanulniuk darabot olvasni, mert az nemcsak arra való, hogy a saját ötleteimet megvalósítsam, hanem elsősorban arra, hogy megfejtsem a mű írójának szándékát.

– Hogyan rangsorolná a munkáit?

– A színészi munkám nélkül nem fogadnának el rendezőként, de mindkettő kell ahhoz, hogy taníthassak. Pedagógus szülők gyermekeként a tőlük kapott „töltésre” is szükségem volt ahhoz, hogy ennyire szeressem a tanítást. Életemben idáig ezt tartom a legfontosabbnak.

– Pályázik a szombathelyi színház igazgatói székére?

– Ezt akkor döntöm el véglegesen, amikor elolvasom a március 27-én megjelenő pályázati kiírást. A családom nem örülne, ha pályáznék, mert szeretnék, ha nem távolodnék el Budafoktól.

(Tamás Angéla)